Történelem

Karbantartás reggel hattól

2016-11-09 No Comments 3 perc olvasási idő

Minden vállalatnak alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, e szabály alól a Bosch sem kivétel. Nagy lehetőségeket kínált a cég számára az adatok és információk gépi feldolgozása, hiszen így végezhették el az egyre növekvő feladatmennyiséget. E témában fontos lépést hozott az 1971-es esztendő késő tavasza: egy nagy teljesítményű nagyszámítógép költözött be a Bosch legnagyobb nemzetközi telephelyére, a Stuttgart mellett fekvő, akkor még önálló Feuerbach városában.

Nagyszámítógép? Igen, a szó legszorosabb értelmében. Az elnevezést eredetileg a hatalmas méreteik miatt kapták ezek berendezések, az információfeldolgozáshoz szükséges méreteik mai ésszel szinte elképzelhetetlenek. Akkora helyet foglalt, amekkora területen ma egy közös légterű irodában legalább húsz ember dolgozhatna.

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép összeszerelése a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép összeszerelése a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

Az IBM 370 / 165 típusa a Bosch fiatal IT-közössége büszkeségének számított. Feladatként a rendelések feldolgozását és a központi raktár irányítását kapta. Ezt az IBM 370 könnyedén elvégezte, hiszen ehhez a körülbelül egy megabyte tárolókapacitásának csupán negyedét használta. Éppen ezért egyéb elfoglaltságokat is kapott, például négy további telephely bérszámfejtését is végezte. Azonban a tárterület nagy részét az operációs rendszer sajátította ki magának. A körülbelül 600 kilobyte méret ma, a terabyte-ok korában apró morzsának tűnik, ám akkoriban a sorozatgyártásban megvalósítható kapacitás csúcsát jelentette.

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép beüzemelése a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép beüzemelése a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

A mai számítógépekkel ellentétben alapvetően sokkal inkább egy gépként fogható fel ez a nagyszámítógép: generátora egy kis kórház vészáramellátására is alkalmas lenne, 150 literes vízkörét két szivattyú keringtette, ráadásul 120 főnyi beosztottal is rendelkezett, akik mindannyian csupán a 370 jóllétéről gondoskodtak. A „magánhadsereg” a nyersanyagraktár munkatársaitól a vágószobában a végtelenített leporellót feldolgozó kollégákon és a számítógépterem operátorain át az adattároló mágnesszalagok vagy az adattároló lyukkártyák cserélését végző alkalmazottakig sok különböző szakterületet felölelt.
Ahogyan az 1960-as és 1970-es években bevett gyakorlatnak számított, a vállalat nem megvásárolta a számítógépet, hanem bérelte azt. A bérleti díj tartalmazta a karbantartást és ápolást is – így hétfő reggel hat órától délután egyig kényszerszünetet rendeltek el a kor csúcsgépe számára. Emiatt a fennmaradó időben a technikusok és az adminisztratív munkatársak a számítógépet maximálisan kihasználták – a három műszakos munkarendben dolgozó személyzetnek hétfőtől vasárnapig folyamatosan számolt a nagyszámítógép.

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép számítógépterme a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

Az IBM 370 / 165 nagyszámítógép számítógépterme a Bosch feuerbachi (Németországi Szövetségi Köztársaság) telephelyén, 1971

Iratkozz fel hírlevelünkre a legfrissebb bejegyzésekért:

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Velünk fejlődő történelem

A közlekedésbiztonság hajnala

Látni és látszani