Több mint Porsche

A sportautókat szerető és ismerő olvasóknak egészen biztosan ismerősen cseng a RUF márkanév. A német manufaktúra már közel 80 éve tevékenykedik a járműipar különböző területein és több mint 40 éve gyártanak sportautókat.

A családi cég alapítója Alois Ruf 1939-ben döntött úgy, hogy saját vállalkozást indít. A szerviz gyorsan bővült, majd tíz év múlva egy benzinkúttal egészült ki. A lelkes műszaki szakember azonban a napi munka mellett már 1940-re elkészítette első kísérleti járművét. Az ekkor még csak hobbiként megélt alkotás szeretete 1955-ben kapott egészen más színezetet. Alois épített egy turnébuszt, amelyre olyan pozitív visszajelzések érkeztek, hogy több ügyfélnek is készítettek belőle, vagyis gyártani kezdtek. Fia ekkor már folyamatosan mellette volt – és ahogy arra számítani is lehetett – őt is megfertőzte a „benzinszag”. Az ifjabb Alois azonban egészen más dolgokra koncentrált: Porsche típusok karbantartásában és felújításában látta a jövőt. Édesapja 1974-es halála után átvette a cég irányítását. Ekkorra már megvolt a saját álma a 911-ért rajongó ifjú cégvezetőnek: egyedi Porsche átépítésekben gondolkodott.

Alois Ruf 1974-ben

Az ifjabb RUF meg is alkotta 1975-ben az első saját értékek szerint újragondolt autóját, de a kis műhely első igazi erődemonstrációja az 1977-ben bemutatott 930-as prototípus volt, amelyben a háromliteres turbós erőforrás hengerűrtartalmát 3,3 literre növelték. Az üzleti sikert azonban nem ez, hanem az 1978-ban bemutatkozó SCR hozta meg. Az önálló típusnévvel illetett jármű erőforrása 215 lóerős volt, miközben a gyári Porsche 930 188 lóerőt mozgósított ekkoriban. Néhány évvel később a RUF ismét jó érzékkel dobott piacra fejlesztéseket. 1981-ben egy ötfokozatú sebességváltót mutattak be, amelyet a 911 Turbo modellhez lehetett csatlakoztatni. Ez jóval kezelhetőbbé és kényelmesebbé tette az ekkor még csak négyfokozatú egységgel szerelt gyári Turbo kivitelt.

Kezdetben Porsche tuningműhelyként azonosították a céget, mára egész más státuszt vívott ki magának

A stabil gazdasági háttér lehetővé tette a folyamatos fejlesztéseket, így 1985-ben a Dunlop abroncsgyártóval közösen elkészítették az első 17 collos keréktárcsákat. Akkoriban ez szinte egyedülálló volt, hiszen a technológia nemcsak új kinézetet kölcsönzött az autóknak, hanem sokkal stabilabb útfekvést is, főleg nagy sebességnél.
1987-ben aztán olyat alkotott a RUF, amelynek köszönhetően világhírnévre tettek szert. Megalkották a hatfokozatú kézi sebességváltót, amelyet megkapott az SCR és a friss CTR is. Utóbbi, vagyis a Porsche 911 Turbo RUF újraértelmezése 1987 áprilisában 339, majd 1988-ban 342 kilométer/órával állított fel sebességi rekordot a sorozatgyártású autók között. A CTR azonban nem csak egyenesen haladva volt pokolian gyors. A Nürburgringen 1987-ben alig több mint nyolc perc alatt ért körbe, amit a vetélytársak is hitetlenkedve fogadtak. A korabeli összehasonlítások alapján a Porsche 959-et és a Ferrari F40-et is maga mögé utasította. Nem is csoda, hiszen 469 lóerejére mindössze 1150 kilogramm tömeg adódott. Ez majd két mázsával kevesebb, mint az akkori 911 Turbo tömege, amit Alois Ruf és csapata úgy értek el, hogy eltekintettek az alvázvédelemtől és hangszigetelő anyagok használatától. Tulajdonképpen egy versenyautót építettek közúti használatra.

Az elsők között használtak 17″ keréktárcsákat

Mire 1995-ben a második generációs CTR újabb (házon belüli) rekordot futott, már 18 és 19 collos keréktárcsákat is kínált a cég, sőt saját elektronikus kuplungvezérlésük is volt, amelyet a Sachs speciális csapatával közösen fejlesztettek.  Ebben az évben a CTR2 349 kilométer/órával repesztett, de ez akkor már csak a második helyre volt elegendő a végsebesség listán, hiszen a McLaren F1 1993-ban 391 kilométer/órás csúcsot állított fel. Innentől kezdve elsősorban a lemezek alatti fejlesztéseké volt a főszerep. 1997-ben a RUF mérnökei elérték a 490 lóerőt, 2001-ben pedig az 590 –et is. Persze ehhez folyamatosan fejleszteni kellett a fékrendszert és a futóművet is. Így készült el 2004-ben az a hidraulikusan állítható futómű, amelynek segítségével, 50 milliméterrel lehetett módosítani az autó hasmagasságát. A CTR segítségével megszerzett hírnév és a Porsche gének tovább erősítették a cég ismertségét. Mivel a Porsche nem adott ki liszenszeket, így egyre több filmben, és videojátékban a RUF járművek helyettesítették a Porschét.

A legnagyobb autóipari legendák és az olyan kifinomult Porsche szakértők, mint Magnus Walker is elismerően néznek a RUF sportautókra

Az eddig felsorolt mérföldkövek némelyike már önmagában is bír olyan jelentőséggel, amit egy átlagos, RUF méretű manufaktúra soha nem érhet el. A sikertörténet pedig azóta is folytatódik. 2017-ben bemutatták az új CTR-t, idén pedig a szintén teljesen új SCR-t. Mindkettő azért fontos, mert bár külsőleg továbbra is nagyon hasonlítanak a Porsche modellekre, valójában teljesen egyedi műszaki és aerodinamikai koncepciókról van szó. A nagy szilárdságú acél segédkeretekhez kapcsolt szénszálas utascella gyakorlatilag ugyanaz a koncepció, amely szerint a versenyautókat építik. A 710 lóerőt és 880 Nm nyomatékot teljesítő erőforrás kapcsán pedig elértünk ahhoz a ponthoz, ahol a RUF és a Bosch története találkozik. A kis manufaktúra az elmúlt évtizedekben is többször fordult a cégcsoporthoz különböző alkatrészek kapcsán. Amikor azonban az új CTR megszületett, egészen egyedi termékekre volt szükség a kívánt teljesítmény elérésének érdekében. Ehhez a teljesítményhez már kevés volt a turbónyomás növelése, a dugattyúk és a vezérműtengelyek megváltoztatása. A Bosch mérnökei egyedi motorvezérlőt készítettek a versenysportban is használt ME 7.8 alapjaira, speciális gyújtásrendszert alakítottak ki, amely kiszolgálja a szintén egyedi befecskendező-rendszert.  A duplaturbós CTR-hez hasonlóan az idén bemutatott szívómotoros SCR is hasonló, egyedi megoldásokat kapott. Ezek segítségével a RUF sportautói közúton is teljes mértékben használhatóak, de ha szükség van rá, a versenypályán is megállják a helyüket.

A legújabb CTR is méltó a típusnévhez

Azt sajnos szinte borítékolhatjuk, hogy legtöbbünk soha nem találkoznak ezekkel a bejegyzésben említett járművekkel, ahogy az említett Bosch alkatrészekkel sem. A legújabb CTR-ből mindössze 30 darab készül, ára pedig 750 000 euró. Ezzel együtt az autózás történelmének egy olyan fejezete ez, amelyet minden autószeretőnek ismernie kell. Hiszen az ilyen kis manufaktúrák teszik színessé az autózás több mint 100 éves történelmét.

A CTR megalkotása kapcsán készített videó

Feliratkozás a hírlevelünkre:

Kapcsolódó bejegyzések:

A Porsche sztori

Különleges túrázó

Fékezés a friss levegőért