Ebben az évben ünnepli a Bosch csoport a karlsruhei logisztikai központ alapításának negyvenedik, a gépjármű-felszerelés divízió (Automotive Aftermarket) létrehozásának ötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány érdekességet az elmúlt évtizedekből.
Nem sokan gondolták volna a hetvenes évek elején, hogy a karlsruhei helyszín 2018-ban Bosch telephelyként létezik majd, sőt, Európa egyik legnagyobb logisztikai központjának ad otthont. A városban található Bosch-központ ugyanis egy üzleti melléfogásnak köszönheti, hogy ma sikeres és jól prosperál.
A mai karlsruhei helyszín tényleges története 1971-ben kezdődött, amikor Bosch összefogott a Wüstenrot céggel és közös vállalatot alapított, Strukturbau néven. Ennek az új vállalkozásnak a Bosch addigi (és későbbi) profiljától merőben eltérő feladata lett: kész házakat kezdett el értékesíteni. Az ötlet lényege az volt, hogy előregyártott beton panelekből gyorsan felhúzható lakóházakat készítsenek, amelyeket a vásárlók később saját terveik szerint szabhattak egyedire. Mindehhez pedig alacsony kamatozású kölcsönt is biztosítottak.
A projekt azonban nem volt sikeres. A cég által felkért építész szakértő – aki nem más volt, mint Fritz Leonhard, a stuttgarti televíziótorony tervezője – kevés esélyt látott arra, hogy felpörögjön a vállalkozás: ezen a piacon a fából készült, előregyártott házakkal kellett versenyeznie a beton változatnak. Mivel azonban a fából készült elemeket sokkal könnyebb szállítani és összeszerelni, a vásárlók többsége amellett döntött.
Leonhard félelmei az évek során beigazolódtak, ezért a Bosch úgy döntött, hogy fokozatosan kiszáll az üzletből. A hetvenes évek közepére ez meg is valósult, a karlsruhei telephely pedig felszabadult. A vállalat vezetősége ekkor úgy döntött, hogy egy nagyobb raktárt épít a Strukturbau telephelyén, így lehetőség nyílt arra, hogy 10000 négyzetméterről 20000 négyzetméterre növeljék az alapterületet.
A karlsruhei helyszín újjászületése 1977. július 5-én kezdődött, amikor lerakták a mai logisztikai központ alapkövét. A telephely felavatása pedig kevesebb mint egy évvel később, 1978. május 24-én történt. A Bosch ide telepítette át Stuttgartból a Gépjármű-felszerelés divízió, vagy ahogyan sokan ismerik, az Automotive Aftermarket elosztó központját és a vezetőséget is: a négy évig tartó költözés befejeztével a Bosché lett az egyik legnagyobb európai raktár.
A Bosch Automotive Aftermarket gyökerei
Ma már nem vitás, hogy a Bosch meghatározó szerepet tölt be a gépjármű-alkatrészek gyártása terén. Egy sor neves gyártóval működik együtt a legújabb technológiák kifejlesztésétől kezdve a különböző alkatrészek és járműipari felszerelések gyártásáig. Ezek a megoldások a motorvezérléstől és a járművezető-támogató rendszerektől a teljes elektromos hajtásokig terjednek. Persze azért is sokat kellett dolgoznia a Boschnak, hogy ez a ma már jól bevált üzleti modell sikeres legyen, mintegy 100 éven át tartó stratégia eredménye mindez.
Az autóipar kezdeti évtizedeiben, még az üzletág alapítását követő években is jellemző volt ugyanis, hogy a gyártók és a szervizek is döntően helyben gyártott alkatrészeket használtak, akár az új járművekhez, de a meghibásodott alkatrészek pótlásához is. A Bosch azonban egy okos húzással felpörgette az utángyártott alkatrészek értékesítését: 1921-ben létrehozták a Bosch Service hálózatot, ami lényegében egy fejlett franchise megoldást jelentett. A rendszerhez csatlakozó márkafüggetlen javítóműhelyek jogosultak lettek a „Bosch Service” név használatára, de ennek persze szigorú feltételei voltak. A szervizeknek meg kellett felelniük a Bosch technikai előírásainak. Sőt, nem csak az abban rögzített gépeket és szerszámokat kellett beszerezniük, a feltételek szerint a szerelőktől is megkövetelték a szakirányú végzettséget. Cserébe használhatták a Bosch Service logóját és promóciós anyagait, többek között a Bosch egyenruhát viselő, életnagyságú kartonpapír figurát, Ottokarlt. Mindemellett a Bosch termékek megvásárlásakor is jobb feltételeket kaptak, ahogy ma is megkapják ezeket az előnyöket.
Ehhez kapcsolódik, hogy már a Bosch Service hálózat létrehozását megelőzően, 1907-ben is úttörő megoldással bővítette piacát a cég: Berlinben megalapították az első Bosch értékesítési irodákat, amelyekben többek között autóalkatrészeket – például ablaktörlő lapátot, gyújtógyertyát – lehetett vásárolni, de árusítottak még háztartási készülékeket és elektromos kéziszerszámokat is.
A divízióvá válás útja
1945 után – amikor a gépjárművek fokozatosan kezdtek a nagyobb tömegek számára is elérhetővé válni és egyre szélesedett a megvásárolható termékek köre a mopedektől kezdve egészen az autóbuszokig – az addigi stratégia egyre elavultabbá vált. Ezért a Bosch vezetősége az átszervezés mellett döntött és 1968-ban megalapította a Kraftfahrzeugtechnik Handel (KH) divíziót, ami a mai gépjármű-felszerelés, avagy Automotive Aftermarket üzletág elődjének tekinthető. Ez a divízió lett a kizárólagos felelős az autóipari berendezések értékesítéséért és forgalmazásáért, valamint a Bosch Service műhelyek ellátásáért is.
Idővel feladata lett még a részlegnek, hogy a szükséges hardverekkel és szoftverekkel is ellássa a műhelyeket. A hetvenes évek elejéig a cég a javításokhoz szükséges információkat először papíron, majd később 1:40-es méretarányú mikrofilmen juttatta el partnereihez. A mikorfilmnek köszönhetően 1977-től kezdődően színesben is megjelentek ezek a tájékoztatók. Később persze a digitális adathordozók különböző formáira álltak át, előbb mágneslemezen, majd DVD-n továbbították az információkat, ma pedig már adatfelhőből érhetők el a szükséges anyagok. Az új üzletágat 2001-ben keresztelték át mai nevére, vagyis innentől nevezzük Automotive Aftermarket, vagy röviden AA-üzletágnak.