Ahogy korábbi bejegyzéseinkben már olvashattatok róla, a nemzetközi kapcsolatok Robert Bosch számára teljesen természetesek voltak. Aktív volt a nemzetek közötti együttműködés terén és az első világháború után szorgalmazta az országok közötti megbékélést, különösen a francia–német kapcsolatok terén.

Inaséveit követően néhány évig külföldön élt Robert Bosch. Dolgozott az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is. Vállalkozóként már korán törekedett a nemzetközi jelenlétre, cégének fióktelepeket nyitott Londonban, Párizsban, New Yorkban, valamint világszerte disztribúciós megállapodásokat kötött.

Több országra kiterjedő jelenlét

Párizs, 1907: Robert Bosch (az ülő sorban középen) a holland, belga, francia, osztrák-magyar, brit, svéd és olasz nemzetközi képviselőivel

1910-re a Bosch értékesítésének több mint 80 százaléka Németországon kívül realizálódott, így alapítónk aggodalommal figyelte a növekvő nemzetközi feszültséget.

Végül a legrosszabb forgatókönyv vált valósággá 1914-ben. A nemzetközi kereskedelem teljesen leállt, Robert Bosch számára azonban még rosszabb volt látni azt a szenvedést, amit a háború az embereknek okozott. Többször közvetlenül is segített, valamint bőkezű adományokat juttatott rászorulóknak.

Amikor 1916-ban a háború előrehaladtával a vállalat hadi anyagokat is elkezdett gyártani, Bosch úgy döntött, hogy a háborúból származó összes nyereségét a Neckar-csatorna építésére ajánlja fel. Nem akarta, hogy ő, vagy családja egyetlen fillérrel is gazdagodjon a háború miatt.

Műszakváltás a Bosch stuttgarti gyárában 1916-ban

A megbékélés politikája

Az erőfeszítései eredményeként egyre több nyilvános szerepet vállalt, majd a háború után fokozta közéleti tevékenységét. A cég stuttgarti központjában dolgozó igazgatósági tagokból álló csapatban teljes mértékben megbízott, így a szervezet napi működésével is egyre kevesebbet kellett foglalkoznia.

Bosch gyakran utazott Berlinbe, hogy politikusokkal találkozzon. Vállalkozóként hosszú éveken át építette és fenntartotta a nemzetközi partnerségeit, így fontossá vált számára a nemzetek közötti megértés, az együttműködés előmozdítása.

Egységes Európa

Franciaország és Németország kapcsolata kiemelten fontos volt számára. Úgy vélte, hogy a két szomszédos ország közeledése és együttműködése az első és legfontosabb lépés az egységes és békés Európa megteremtése felé vezető úton.

Bosch elkötelezett volt Németország és Franciaország jó kapcsolata mellett, első külföldi gyárát is francia földön építette

Többféle ezzel kapcsolatos mozgalmat és kezdeményezést is készségesen támogatott. Bár nem tudott és nem is akart „mindenkinek és bárkinek” hozzájárulást adni, mégis „elégedettséggel töltötte el, hogy a legkülönfélébb érdekcsoportok is felismerték: Európa egyesítése a cél.”

Robert Bosch a Német–Francia Tanulmányi izottság (más néven: Mayrisch-bizottság) és a Páneurópai Uniónak is tagja lett. Míg a bizottság – amelynek Párizsban és Berlinben is voltak fiókjai – elsősorban gazdasági szempontokat vett figyelembe és kétoldalú ipari szövetségekre törekedett, addig a Páneurópai Unió célja Európa politikai egyesítése volt.

Robert Bosch és Coudenhove-Kalergi gróf a berlini Páneurópai Kongresszuson, 1930-ban.

Az eszme megalkotója Richard Coudenhove-Kalergi – osztrák-magyar és japán felmenőkkel rendelkező – gróf volt, aki 1922-ben jelentette meg Páneurópa – Egy indítvány című művét, amely nagy érdeklődést váltott ki értelmiségi körökben. A közép-európai államszövetség és közös gazdasági térség létrehozásának gondolata tükrözte Bosch Európára vonatkozó jövőképét, aki több adománnyal támogatta mindkét szervezetet.

A tartós béke megteremtése

Bosch levelek és személyes találkozók útján próbálta a párbeszédet előmozdítani. Itt egy vadászaton vesz részt Hermann Bücher, az AEG elnöke társaságában, 1933 júniusában.

Robert Bosch elismert iparmágnásként igyekezett további támogatókat és mecénásokat szerezni a Német–Francia Tanulmányi Bizottság és az egységes Európa ügyének. 1931-ben levelet írt Louis Renault gyáriparosnak: „Ugyanakkor úgy értesültem – és ennek rendkívül örülök –, hogy ön azon véleményének adott hangot, mely szerint Franciaországnak és Németországnak ki kell békülnie a világ békéje érdekében. Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy mennyire mélyen érint, hogy ön ezen a véleményen van”.

Tisztában volt azzal, hogy a közeledésnek milyen gazdasági hatásai lennének. „Remélem” – írta barátjának egy 1933. január 3-án kelt levélben –

„idővel szoros kapcsolat alakul majd ki Franciaország és Németország között. Ez lehetőséget adna arra, hogy Európa egy nagy gazdasági tömbé váljon

, amely a világgazdaságban a jövőbeli vitákban és tárgyalásokon egyenrangú félként jelenhetne meg”.

Robert Bosch

Diákcsereprogram

1933. január 30-án, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vette át a hatalmat Németországban, Adolf Hitlert pedig kancellárrá nevezték ki. Bosch még ekkor is hitt a politikai kiegyezésben, és továbbra is próbált hatni a politikára, hogy próbálják legyőzni az országok közti gyűlöletet. Optimizmusát mindinkább felváltotta a beletörődés.

A békés együttélés felé irányuló utolsó törekvéseként 1934 nyarán egy gyereküdültetési csereprogramot indított, amelyben francia és német fiatalok vettek részt, majd egy évvel később ugyanezen két ország veteránjainak szervezett egy közös találkozót Stuttgartban. Végül belátta, hogy erőfeszítései kudarcot vallottak, a nemzetek közötti megértésnek – még – nem jött el az ideje,

1935 nyarán francia és német veteránok találkoztak Stuttgarban Robert Bosch meghívására.

Végül az 1950-es években érett meg a világ a Robert Bosch által is támogatott eszmékre. Franciaország és Németország közeledése gazdasági és politikai együttműködések sorát indította el, amely egy olyan egyesülési folyamathoz vezetett, amelynek köszönhetően végül megalakulhatott az Európai Unió.