Bőrönd méretű számítógépek és egy különleges tesztpálya az északi sarkkör közelében: így kezdődött az elektronikus blokkolásgátlóval ellátott fékrendszer, vagyis az ABS tesztelése a hetvenes években. De miért is kellett messze, északra költöztetni a tesztpályát? Egy rövid időutazásból kiderül!
Amikor a Bosch még arra készült a hetvenes évek közepén, hogy piacra dobja a blokkolásgátlót, a mérnökök a tömeggyártás megkezdése előtt meg akartak bizonyosodni arról, hogy minden körülmények között tökéletesen működik a találmányuk. A cél ugyanis az volt, hogy ne csak száraz úton, hanem jeges, havas felületen, akár jóval fagypont alatti hőmérsékleten is képes legyen stabilan az úton tartani a sofőr az új rendszer segítségével a járművet. Ezért először Stuttgart közelében, az Alpokban tesztelték az eszközt, de ez a környezet nem volt alkalmas arra, hogy mindenféle speciális körülményt szimuláljanak, például olyan útszakaszokat, ahol a jobb oldali kerekek jégen, a bal oldaliak száraz felületen futnak.
Ma is fontos, hogy a különböző menetdinamikai rendszereket úgy tudják kipróbálni a mérnökök, hogy a kerekek eltérő útfelületet érnek
Minden körülményre készen
Mivel hamar bebizonyosodott, hogy a Bosch mérnökeinek nem megfelelő ez a környezet találmányuk tökéletesítéséhez, ezért kerestek egy új helyszínt, a választás az északi sarkkör közvetlen közelében található Arjeplogra esett. Az észak-svédországi településen ugyanis amellett, hogy nagyon kevesen élnek –mindössze háromezer lakos jut egy New York méretű területre – jellemzőek a hosszú, üres utcák és ősztől tavaszig a jóval fagypont alatti hőmérséklet, valamint rengeteg befagyott tó található errefelé. A hetvenes években az első ABS-eket is még egy befagyott tavon kialakított egykori repülőgép-felszállópályán vizsgálták.
A tesztpályák sokat fejlődtek, de ma is az egyik legfontosabb tényező, hogy az örök tél birodalmában legyenek
Ez a környék lett a hetvenes évek közepétől az autóipari mérnökök zarándokhelye, és azóta is a közelben működik a Bosch egyik tesztközpontja, igaz, időközben már egy újabb pályarendszer épült. A helyszín ideális arra, hogy a legújabb fejlesztéseket, prototípusokat garantáltan igazi, zord téli körülmények között lehessen tesztelni, akár hóban, vagy tükörjégen is.
Az első és a 10. generációs ABS rendszerek között nem nagyon kell keresni a különbségeket.
Itt ideális körülmények között lehetett próbára tenni a blokkolásgátót, például azért, mert nem kellett attól tartani – mint az Alpokban – hogy egy balul sikerült próbaút során sziklának csapódik az autó, vagy szakadékba zuhan. Mivel volt elég nagy és biztonságos, forgalomtól és a külvilágtól elzárt terület, bátran lehetett kísérletezni, különösebb kockázat nélkül.
Exkluzív korabeli felvételek!
Nehézségek azért adódtak így is, mivel nemcsak a járművekkel és a fékrendszerekkel kellett megküzdeniük a szakembereknek, hanem például azzal is, hogyan szimulálják a különböző körülményeket. Kezdetben még laptopok helyett forrasztópákákat használtak az ABS paramétereinek megváltoztatásához. Emellett mai szemmel az is heroikus feladat volt, hogy a tesztpályán az útfelületet előkészítsék és váltakozva jeges, száraz, havas szakaszokat készítsenek.
A hetvenes évek óta persze nagyot változott a világ, 2004 óta a Boschnak saját, mintegy 420 hektáros tesztközpontja van a közeli Vaitoudden-félszigeten. Itt akár 500 járművel lehet a modern fékvezérlő rendszereket tesztelni szélsőséges körülmények között.
Több évtizedes kutatások tesztelés előtt
Nagyon komoly, több évtizedes kutatás eredménye volt az első, sorozatgyártásra kész ABS. A Bosch már 1936-ban bejegyeztetett egy szabadalmat „gépjármű kerekek blokkolódásának megakadályozására szolgáló mechanizmusra”. Akkor, és még évtizedekig azonban nem tudták a kutatási eredményeket úgy tökéletesíteni, hogy megkezdődhessen a sorozatgyártás, többek között azért, mert a blokkolásgátló rendszerek mechanikai kezelőszervei túl lassúak voltak, nem tudtak időben reagálni a fékezés során bekövetkező rendkívül gyors változásokra. Ahhoz, hogy megfelelően gyors blokkolásgátlót lehessen gyártani, az elektronikának és a számítástechnikának is fejlődnie kellett, ez pedig csak a hetvenes években valósult meg. Igaz, mint a fenti videón is látszik, akkoriban még mai szemmel megmosolyogtató, bőrönd méretű számítógépeket használtak a mérnökök. Végül 1978-ban mutatták az ABS 2-t, a Bosch első tömeggyártásra kész, elektronikusan vezérelt blokkolásgátlóját.
Hogyan működik az ABS?
A hidraulikus egység az ABS rendszer központi eleme. Tartalmaz szelepeket, amelyek szabályozzák az egyes kerekekhez jutó nyomást, szivattyút és egy elektronikus vezérlőegységet. Ezen felül mind a négy kerék rendelkezik fordulatszám-érzékelővel, amelyek mérik az egyes kerekek sebességét, és továbbítják ezeket az információkat a vezérlőegységhez. Ha egy kerék közel került a blokkoláshoz, a rendszer csökkenti az ahhoz jutó féknyomást. Amint a kerék ismét szabadon forog, a féknyomás ismét megnő. Ez a folyamat másodpercenként akár negyvenszer is megismétlődik, egészen addig, amíg a vezető csökkenti a fékpedálra kifejtett erőt. Ez biztosítja, hogy fékezés közben a jármű irányítható maradjon.
Ma már minden új járműben megtalálható az elektronikus blokkolásgátló
A legtöbb új autó esetében ma már a kilencedik generációs ABS-eket építik be. Ezekben optimalizált mikroprocesszor-felépítést, valamint nyomtatott áramkörön alapuló vezérlőegységet találhatunk. A jelenlegi rendszer a korábbi alapjaira épült, ezzel mára sokkal olcsóbbá vált a gyártás. Emellett komoly előrelépés, hogy a kilencedik generáció tömegét és méretét mintegy harminc százalékkal csökkentették az előző verziókhoz képest, így ma a legkompaktabb ABS alig nyom többet, mint egy kilogramm.
