Az elektromos jármű előbb megszületett, mint a belső égésű motorral szerelt társai. Mindkét technológia hatalmasat fejlődött a kezdetek óta és az egy literes üzemanyag-fogyasztáshoz mindkettőre szükség volt. Az évszázados utópia mára valósággá vált.
Már XIX. század derekán is megfelelőnek tűnt a villamos meghajtás, mert a kis motor nagy nyomatékkal párosult. Mivel az elektromosenergia-tárolás azóta is nehezen oldható meg, még napjainkban is a belső égésű motoré a főszerep a közlekedésben. A Bosch a kezdetek óta a nagy autógyártókkal karöltve dolgozik azon, hogy a hagyományos motorok minél hatékonyabbak és takarékosabbak legyenek. Egy korábbi bejegyzésben már írtunk a Bosch motortechnológiai prognózisáról. A dízel és benzines technológia az elkövetkező években és a 2020 utáni időszakban is megőrzi vezető szerepét a járművek meghajtása terén, de a globális környezetvédelmi kihívásokra megoldást nyújtva alapvető „áthangszerelésen” mennek keresztül a fosszilis energiákat felhasználó hajtási rendszerek.
Egy több mint 100 éves elektromos autó a Solitude-kastély előtt rendezett bemutatón, nem messze a Bosch székházától
A hagyományos motorok a megfelelő kiegészítőkkel és további optimalizálással teljesíteni fogják a szigorú törvényi és vásárlói elvárásokat is. A közeljövő összes technológiai újdonsága kiválóan prezentálható a világ legtakarékosabb sorozatban gyártott autójával a Volkswagen XL1-el. Azonban mielőtt megismernénk a korunk csúcstechnikáját, vessünk néhány pillantást az elmúlt évtizedekből a Volkswagen és a Bosch közös mérföldköveire a fogyasztáscsökkenés rögös útján.
2002-ben készült el a világ első autója, ami beérte egy liter üzemanyaggal száz kilométeren. A Volkswagen immáron leköszönt legendás elnöke, Ferdinand Porsche unokája, a mérnöki végzettségű Ferdinand Piech a vállalat 42. közgyűlésén jelent meg a meghökkentő tanulmányautóval. Wolfsburgból utazott Hamburgba a kisautóval, ami az út során bizonyított: 2,1 liter gázolajjal tette meg a több mint 230 km-es túrát, ami 0,89 literes fogyasztásnak felel meg 100 km-en. Mindez esős időben, valós forgalmi körülmények között, 75 km/órás átlagsebességgel sikerült.
Ferdinand Piech maga vezette a Volkswagen L1-et a bemutatójára
Az örök utópista Piëch egy nagy álma vált valóra, és betekintést nyert vele a jövő fejlesztési lehetőségeibe. A különleges autó alapötletét a Messerschmidt Kabinenroller adta, amelyben egymás mögött ül a vezető és az utasa, így tette lehetővé a kis homlokfelületet. Az alapkoncepción kívül bevetettek minden ma már standardnak számító technikát a fogyasztás minimalizálására. A vázszerkezet ultrakönnyű magnéziumötvözetből készült, míg a karosszériaelemek szálerősítésű műanyag kompozitból. Az autót egy egyhengeres 0,3 literes dízelmotor hajtotta. A 8,5 lóerős teljesítmény ellenére akár 120 kilométert is meg tudott tenni óránként. A kényelmi extrákból szerény a felhozatal, de a kor biztonsági elvárásait gond nélkül teljesítette, hiszen a blokkolásgátlóval és elektronikus menetstabilizálóval is felszerelték.
A legendássá vált cégvezető sok korszakalkotó, meg nem értett modell atyja, amelyek nagy anyagi veszteséget hoztak a márkának. Ő vitte végig bejegyzésünk főszereplőjét, az „egyliteres” autót, a Volkswagen Phateont, sőt a Bugatti Veyront is. A nevéhez fűződik az Audi egyik mérföldkövének számító A2 modell is. Utólag visszatekintve valójában a közvetlen anyagi veszteséget sokszorosan visszahozta a korszakalkotó modellek erős márkaépítő hatása. Ma már látszik, hogy meghatározták a cégcsoport és a teljes gépjárműipar fejlődését is.
A Volkswagen Lupo 3L mára már igazi kultuszautónak számít
Hasonlóan meghatározó modell volt a márka történetében a Lupo 3L. Az 1990-es években kitűzött cél az volt, hogy a Volkswagen büszkélkedhessen a legkedvezőbb üzemanyag-fogyasztású autóval. Amikor felmerült a kisautó kifejlesztésének ötlete, a 3 liter/100 km-es fogyasztás még csaknem elérhetetlennek tűnt. Ahogy a többi különleges autónál, itt sem foglalkoztak a fejlesztési és gyártási költségekkel. A cél ismét nem az anyagi haszonszerzés volt.
A mérnökök a Bosch legkorszerűbb megoldásain kívül bevetettek egy sor más technológiát is, hogy az áhított célt elérjék. A lehető legtöbb alkatrész könnyűfémből készült, így nem csak a karosszéria, futómű, motor, hanem még az ülések és a kormánykerék is a legmodernebb ötvözetekből készültek. A szériaérett autóból minden nélkülözhető kényelmi berendezést elhagytak, így a hagyományos 1,4 literes turbódízel verzióhoz képest több mint 150 kilogramm tömeget takarítottak meg. A speciálisan a 3L-hez fejlesztett dízelmotor, az kis gördülési ellenállású abroncsok, és a speciálisan programozott Tiptronic automatizált váltó is hozzájárult, hogy a kombinált átlagfogyasztás, pontosan három liter lett száz kilométeren.
Az Audi A2 korának legtakarékosabb prémium autója volt
A Lupo 3L modell egy prémium továbbgondolása volt az Audi A2 3L, amely szintén teljesítette a korábban lehetetlennek látszó fogyasztási adatokat, de mindezt úgy, hogy meglepően tágas és kényelmes belső teret és az akkoriban futó Volkswagen Golfénál is nagyobb csomagteret kínált. Az extralista is bőségesebb volt, de a felszedett kilókat ellensúlyozta az Audi Space Frame technológiája, amely által a teljes karosszéria alumíniumból készült.
A kilencvenes évek takarékos modelljei ma már kultuszautónak számítanak, mert mostanra vált mindenki számára világossá, hogy mennyivel a koruk előtt jártak. Az azóta eltelt időszakban az autógyártók és a Bosch is technológiai újdonságok egész sorát állították harcba a kedvezőbb károsanyag-kibocsátás és az gazdaságosság érdekében. Az első „egyliteres” autó után tizenkét évvel jelent meg a második generáció. Az eltelt évtized eredményeit jól mutatja, hogy immáron egy sorozatban gyártott, kényelmes és napi használatra is alkalmas autót mutatott be a Volkswagen. A 2013-ban, tíz év fejlesztőmunka után debütáló XL1 tömege megfelel az első generációs Golfénak, vételára pedig a márkán belül csak a Phateon csúcsverziójának árával összevethető. Rövidebb, mint egy Volkswagen Polo és laposabb, mint egy Porsche Boxster.
A gondos tervezésű karosszéria a világ legkisebb légellenállásával büszkélkedhet
A karosszéria a mostanra a kategóriában hagyományosnak számító szénszál-erősítésű kompozitból készült, alumínium külső elemekkel. A homlokfelületet a végletekig csökkentették az eltolt üléspozícióval. A visszapillantó tükrök helyett két apró kamerát és két kijelzőt építettek be. Nincsenek légbeömlők és a jármű alsó traktusa is burkolatot kapott. A sok erőfeszítés nem volt hiábavaló, hiszen sikerült elérni a szériautók között mért legkisebb légellenállási együtthatót.
A belső puritán, de nem kelt hiányérzetet még a mindennapi használat során sem
A versenypályákról és a sportautókról ismert karbon-kerámia fékrendszert, nem a teljesítmény követeli meg, hanem a tömegcsökkentés. A kiemelkedően alacsony gördülési ellenállást a speciális tervezésű, nagyon keskeny gumiabroncsokkal sikerült elérni. A tervezők sikerét talán az az adat igazolja leginkább, hogy sík úton a 100 km/órás tempó tartásához elegendő 8,4 lóerő teljesítmény.
A meghajtás természetesen egy hibrid megoldás, amely egy kéthengeres dízelmotort kombinál elektromos meghajtással. A 0,8 literes dízelmotor fejlesztése az 1,6 literes TDI motor „elfelezésével” indult. A nagynyomású üzemanyagrendszert a Bosch szállította és optimalizálta. A kiegészítő villanymotor huszonhét lóerős és szintén a hátsó tengelyt hajtja. Ötven kilométert tud megtenni az autó tisztán elektromos üzemben. Az átlagos napi használatra ez is elegendő, de ha hosszabb úton vagyunk, vagy nagyobb teljesítményre van szükség, azonnal elindul a dízelmotor is. A villanymotor és a többi fogyasztó energiamenedzsmentjét a legmodernebb Bosch teljesítményelektronika végzi.
A kicsi és takarékos, hibrid erőforrás sok elemén díszeleg a Bosch logó
A 250 darab XL1-et a Volkswagen osnabrück-i üzemében gyártják. Ez a gyáregység viszonylag új a Volkswagennél, mert korábban Karmann néven, külön cégként működött. Az 1800 főt foglalkoztató gyárban olyan legendás, kisszériás Volkswagenek készültek, mint a Karmann Ghia, Corrado vagy a Golf Cabriolet.
Angela Merkel egy Volkswagen XL1-ben mutatta be Vladimir Putinnak, hogy mire képes a német ipar
A Volkswagen természetesen nem csak azokra gondolt, akik a takarékos autózás megszállottjai. 2014-ben Párizsban mutatták be XL Sport típust. Az extrém alacsony üzemanyag-fogyasztás helyett a vezetési élmény volt a tervezés fő irányelve. Az XL1 nagyon könnyű és apró karosszériája kiváló alap volt. Az autó kicsit szélesebb és hosszabb is lett, valamint megkapta az aktuális Volkswagen stílusjegyeket, de így is mindössze 890 kilogrammot mutatott a mérleg a kész jármű kapcsán. A nagy dobás természetesen itt is a különleges erőforrás volt.
A Volkswagen XL Sport nagy sikert aratott a bemutatóján
A Volkswagen Csoport legújabb tagjától, a motorkerékpárokat gyártó Ducatitól származik a 1,2 literes, V2-es benzinmotor. A világ legerősebb kéthengeres motorja 200 lóerős teljesítménnyel büszkélkedhet, és természetesen fürgén mozgatja a nagyon kicsi légellenállású karosszériát. A motor tizenegyezer fordulatot is képes megtenni percenként. Teljesítményét egy hétsebességes, kettős tengelykapcsolós sebességváltó juttatja el a kerekekig. 5,7 másodperc alatt éri el a 100km/órás tempót, és a gyorsulás egészen 267 km/óráig tart. Az autó belső terét kényelmesebbre szabták és a sportos hangulatot is garantálja a balzafa váltógomb, a bőrkárpitok és az eredeti alumínium és kompozit betétek. Bár a vezetési élmény megkérdőjelezhetetlen az XL Sport nem lett sorozatgyártású modell. Célja mindössze annyi volt, hogy bemutassa, milyen kihasználatlan lehetőségek vannak még a Volkswagen Csoport szinergiájában.
A Bosch tudása nélkül nem születhetett volna meg
A bejegyzésben bemutatott autók mind a Volkswagen és a Bosch közös erőfeszítésének eredményei, így nem véletlen, hogy vállalatunk fontosnak tartotta bemutatni az XL1-et a boxbergi sajtórendezvényén. Ez az autó nem csak a Volkswagen, hanem a Bosch jelenkori legfejlettebb technikai lehetőségeinek megtestesülése is.
