Milyen nehézségekbe ütközhet egy maroknyi diák, akik azt a feladatot kapják, hogy egy 100 éves jármű pontos mását készítsék el? Sok utánajárás, még több kihívás és egy különleges bemutató: ezek jellemezték az 1897-es De Dion-Bouton háromkerekű megépítését.
Szomorú aktualitást ad a történetnek, hogy idén nyáron elhunyt Alfred Raiser, a Bosch technológiai tanácsadója, aki ösztönözte és felügyelte az első Bosch termékekkel felszerelt 1897-es háromkerekű gép replikájának elkészítését. Raiser azért karolta fel a projektet, mert korábban egy új képzési rendszer bevezetését kapta feladatául. Ennek keretében készült el a történelmi De Dion-Bouton háromkerekű jármű másolata.
Nem volt könnyű eredeti műszaki dokumentációt találni a járműről
Amikor belevágtak, nemcsak az volt a cél, hogy a tanulók szakértelmét mélyítsék el azzal, hogy egy sor elgondolkoztató kérdésre kell választ találniuk a replika elkészítése során, hanem az is, hogy az együttműködést, az interperszonális készségeket is fejlesszék. A képzést irányító kollégák ezért nem az addig megszokott módszereket alkalmazták a tanítás során. A kérdésekre kérdésekkel válaszoltak, ezáltal ösztönözve a tanulókat, hogy gondolkodjanak. Azt akarták elérni, hogy a képzésben résztvevők egy-egy kisebb munka elvégzése során is több mindent átlássanak, ne ragadjanak le az adott feladatnál. Mindezt sikerült is elérni, egyre bonyolultabb problémákat tudtak közösen megoldani, többek között annak is köszönhetően, hogy a gyakornokok önsegítő csoportokat hoztak létre, amelyekben az erősebb résztvevők a gyengédeket támogatták.
Az eredeti jármű felkutatása is komoly fejtörést okozott a lelkes csapatnak
Így sikerült eljutni addig, hogy a csapat a fejébe vette: 1997-ben, a Bosch mágneses gyújtórendszerének századik évfordulóján megépítik a háromkerekű pontos mását. Egy ilyen összetett feladat abban is segített, hogy a különböző helyszíneken működő képzési centrumokat összehozza. Mindenki a szakértelmének leginkább megfelelő részfeladatot kapta, így a reutlingeni gyakornokok a vázat és a kerekeket, a schwieberdingeniek a motort, a bühliek a mágneses gyújtóberendezést készítették el.
A Bosch alkatrészek ma már önmagukban is igazi műszaki csemegék
Persze nem ment minden magától, rengeteg utánajárást, kutatást igényelt már rögtön az elején a feladat. A De Dion-Bouton eredeti tervrajzai ugyanis nem maradtak fenn, de nagy nehezen sikerült találnia a csapatnak egy kis franciaországi műszaki múzeumban egy eredeti példányt. Ezt a járművet aztán a projektben résztvevők egy kisebb csapata személyesen is tanulmányozta, az ott készített fotók, vázlatok segítségével kezdték el a munkát.
A Bosch gyújtásrendszere fontos tényezője volt a motorizációnak
Az oktatókkal közösen sikerült is rekonstruálni az alkatrészeket, de még ezután is nem várt nehézségekbe ütköztek. Nem használhattak szabványos üzemanyagot, ehhez a motorhoz „retró” benzinre volt szükség, ami nem tartalmaz aromás szénhidrogéneket. Nem mehettek be tehát a már elkészült háromkerekűvel egy benzinkútra tankolni, külön le kellett gyártani a speciális üzemanyagot. Ezt is sikerült megoldani, egy olajtársaság kutatóosztálya segített ebben. Volt olyan alkatrész azonban, amelyet nem sikerült úgy legyártani, ahogyan az eredetileg készült. Mágnesezhető acélt ugyanis ma már nem gyártanak, ezért e helyett nagy erősségű mágneseket használtak.
Csupa érdekesség vár rád a De Dion-Bouton járműveket bemutató videóból
Még akkor sem ment minden simán, amikor a csapat elkészült a feladattal, és üzemkész állapotban volt a jármű. A nagy napon, amikor ünnepélyes keretek között készültek bemutatni működés közben a gépet a Bosch legfelsőbb vezetésének, néhány, kívülről nézve komikusnak tűnő jelenetnek lehettek szemtanúi az érdeklődők. A csapat ugyanis akkor szembesült azzal, hogy abban a zárt teremben, ahol a háromkerekű parkolt, a robbanásveszély miatt nem lehet tele tankolni üzemanyaggal a járművet. Ezért menet közben, futólépésben kellett feltölteni a benzintartályt, nehogy elfogyjon az üzemanyag, mire kiér a háromkerekű a szabadba. Ráadásul egy ilyen masinát életre kelteni sem egyszerű, két ember szükséges hozzá: valakinek egy kurbli segítségével kell elindítania a motort, közben a jármű vezetőjének ugrásra készen kell várakoznia, és azonnal nyeregbe pattannia, ha már jár a motor, ugyanis ilyenkor a gép azonnal mozgásba lendül. Vagyis a Bosch vezérkara izgatottan szaladgáló, ugráló tanulókat láthatott a masina körül a bemutató első perceiben.
Végül azonban a jármű elkészültét megelőző két évnyi megfeszített előkészítő munkának és tervezésnek köszönhetően a De Dion-Bouton működőképesnek bizonyult. A járművel felkeresték azt a három Bosch telephelyet, ahol a projekt résztvevői dolgoztak, majd miután jártak Schwieberdingenben, Bühlben és Reutlingenben, a replikát a Bosch Archívumnak adományozták.
