Korukat megelőző egyedi ötletekből születtek az ikonikus Lamborghini-modellek. Az idén hatvan éves olasz gyár eddigi történelmét folyamatos kísérletezés és megújulás jellemezte, az 1963-as 350 GTV-től a legújabb hibrid Sián típusig.
Az Automobili Lamborghini 1963-as alapítása óta folyamatosan kísérletezik egyedi modellekkel, prototípusokkal, új koncepciókkal. Az 1960-as években az egyetlen példányban készülő autók leginkább kiállításokra készültek. A közelmúltban azonban az „egyedi” megjelölés egy kifejezetten a Lamborghini által létrehozott kategóriává változott. Lényegében korlátozott darabszámú modellekről van szó és a leghűségesebb vásárlók számára készülnek, olyan műszaki megoldásokkal, amelyeket a sorozatgyártású autókban csak később használnak. A legújabb ilyen jármű a kaliforniai Monterey Car Weeken idén bemutatott első, teljesen elektromos Lamborghini prototípusa is.
A kezdet
A Lamborghini első egyedi modellje az 1963-as 350 GTV volt, amelyből megszületett a 350 GT, a vállalat első sorozatgyártású autója. Ezt követően a négyüléses Marzalt 1967-ben mutatták be, és a világ egyik legismertebb prototípusa lett. Sok új ötletet hozott, amelyeket később a Lamborghini gyárában fel is használtak. Formailag is vannak könnyen azonosítható jegyei: a négy kényelmes ülés mellett például a lapos, „éles” elülső rész és a hatszögek, amelyek az Espadán is visszaköszöntek.
Ferrucio Lamborghini büszkén mutatja az első általa megálmodott autót a 350 GTV-t
1970-ben Bob Wallace, a Lamborghini legendás tesztpilótája mutatta be a Miura Jota tanulmányt, amelyet szabadidejében készített. A Jota minden eleme úgy készült, hogy versenyezni is lehessen vele – Wallace ugyanis figyelt arra is, hogy a gép megfeleljen a túraautó-bajnokság előírásainak. A vásárlói igényekre reagálva a későbbiekben a Lamborghini a Jota által ihletett, SV-J néven ismert Miura négy példányát építette meg.
A 350 GT volt az első sorozatgyártású Lamborghini
Sikertörténet
A Countach LP 500 is koncepcióautóként mutatkozott be az 1971-es Genfi Autószalonon. A futursztikus autó azért készült, hogy teszteljék vele a közönség reakcióit. A siker óriási volt, és a Countach LP 400 minimális változtatásokkal sorozatgyártású autóvá vált 1973-ban, megőrizve a felfelé nyíló ajtókat, amelyek innentől kezdve az összes 12 hengeres, középmotoros Lamborghini jellegzetességévé váltak. Külön érdekesség, hogy a Countach amerikai változatában használt a Lamborghini először Bosch K-Jetronic üzemanyag-befecskendező rendszert. Az olasz sportkocsi ugyanis nem tudta teljesíteni karburátoros motorjával az USA szigorú környezetvédelmi előírásait, csak a K-Jetronic bevezetését követően indulhatott meg az amerikai export, ami az 1980-as évek második felében a túlélést jelentette a cégnek.
Terepre tervezve
Sokan talán nem is emlékeznek rá, de a Lamborghini más autógyártóknál sokkal hamarabb érzékelte a sportterepjárók iránti piaci keresletet. Ennek az igénynek a felismerése után tervezték az LMA-t, 1986-ban pedig megkezdődött a sorozatgyártás is, a típus pedig lényegében az Urus elődjének tekinthető. Az LMA csővázzal készült, elölre szerelték V12-es erőforrást, ugyanakkor 200 km/h feletti maximális sebességre volt képes.
Szénszálas könnyítés
1985-ben a Lamborghini kísérletezni kezdett az akkor újonnan kifejlesztett szénszálas karosszériával, ami hihetetlenül merevnek, ugyanakkor könnyűnek is bizonyult. A Countach Evoluzione esetében használták ezt az anyagot először, így 400 kilóval könnyebb lett, mint a korábbi szériamodell. Ezzel az autóval született meg az első szénszálas Lamborghini, a gyártó pedig a mai napig ezt a megoldást használja 12 hengeres autóihoz.
Diablo, a méltó utód
P132 kódnéven, 1985-ben kezdték el fejleszteni a Diablo típust, ami öt évnyi munka után, 1990-ban került piacra. A cél az volt, hogy a legendás Countach méltó utódját készítsék el. 1992-ben már a Diablo Roadster érkezett, előrevetítve azt mit gondolnak a mérnökök Sant’Agata Bolognese városkában a nyitott tetejű szupersportkocsikról.
A Diablo szintén azok közé a sportautók közé tartozik, aminek karaktere semmi mással nem összetéveszhető
A V8-as vagy V10-es motorral szerelt szupersportautó létrehozását célzó P140 projekt 1987-ben a Gallardo megalkotásához vezetett, ami a Lamborghini kereskedelmi sikerének sarokkövévé vált. Különböző motorok és stílus béli lehetőségek alkalmazását fontolgatták, a megfelelő választ pedig a Giorgetto Giugiaro által 1995-ben tervezett Calà tanulmányban találták meg.
Világító nyíl
A Reventón a fényforrások tekintetében volt korszakalkotó
2007-ben fejlesztették ki a Reventón névre keresztelt különlegességet, amelyből mindössze 20 darab készült, a Murciélago LP 640 alapján. A karosszéria szénszálból készült, az elemeket pedig egy speciális acél vázra erősítették. A bi-xenon első fényszórók fénykibocsátó diódákat is tartalmaztak, a hátsó lámpák pedig teljesen LED-technikát használtak, ennek köszönhetően bekapcsoláskor nyíl alakban világítottak. Ezek a megoldások később a Lamborghini sorozatgyártású autóin is megjelentek.
Szülinapi meglepetések
2013-ban a Lamborghini 50. születésnapján mutatták be a Venenót, amelyből összesen négy kupé és kilenc roadster készült. A típus 355 km/óra végsebességre volt képes, és gondosan megtervezett aerodinamikája rendkívüli tapadást biztosított, annak ellenére, hogy az autó a szénszálas karosszériának és az alatta használt kompozit anyagoknak köszönhetően nagyon könnyű volt.
Nem sokkal később készült egy másik születésnapi meglepetés is, Ferruccio Lamborghini születésének 100. évfordulója alkalmából. 2016-ban mutatták be az Aventador modellre épülő Centenarió sportautót. A jubileumi modell formáját lágyabbra tervezték, de erősebb 770 lóerős motorral és szénszálas felépítéssel büszkélkedett.
Felvillanyozva
A 2019-ben bemutatott Sián volt az első hibrid Lamborghini, amelyet az Aventador SVJ alapján fejlesztettek. Az új hajtásrendszer miatt átkonfigurálták a vezérlést és új kipufogórendszert is kapott a modell. A benzines erőforrás 785 lóerős, amelyet egy 34 lóerő leadására képes villanymotorral egészítettek ki. 819 lóerős rendszerteljesítménye a valaha gyártott legerősebb széria Lamborghini-modellé tette.
Idén pedig – ahogy korábban említettük – az Egyesült Államokban mutatták be a teljesen elektromos Lamborghini prototípusát, amelyet az évtized végén kezdenek el gyártani.
A Sián volt az első hibrid Lamborghini
Színes egyéniségek
A Lamborghini azonban nem csupán az egyedi vagy kisszériás modelljeiről híres, hanem az erős és egyedi színkínálatáról is. Amikor Ferruccio Lamborghini 1963-ban megalapította cégét, tudatosan döntött úgy, hogy autói nem csak egyetlen színt kapnak. Ez a filozófia már 1966-tól, a Miura megjelenésétől egyértelmű volt.
Az 1973-tól piacra lépő Countach érkezésével a színválaszték is fejlődött, sokan kéttónusú fényezéssel rendelték meg a modellt. A Diablo az első években főleg pasztellszíneket kapott, később több metál árnyalat jelent meg, de ikonikus a lila kivitel is. Ez a szín eredetileg csak a „Viola 30th” limitált szériához tartozott, de annyira népszerű lett, hogy idővel bekerült az állandó kínálatba.
Mindenkinek más
Az Aventador, a Huracán és az Urus modellekkel egy új fényezési megoldás jelent meg, a fényviszonyoktól függően változó tónusokkal, az úgynevezett harlekin vagy irizáló színekkel. 2013-tól pedig már arra is lehetősége van a vásárlóknak, hogy egyedi, személyre szabott, szín- és díszítés kombináció közül válogassanak.
Fennállásának 60. évfordulója alkalmából nemrég a cég jubileumi túrát szervezett Észak-Olaszországban, amelyen megjelentek a világ különböző pontjain fellelhető modellek, szinte minden generációból a hatvanas évektől egészen napjainkig. Számos különleges történettel rendelkező autó is csatlakozott a túrához, mint például a kettes alvázszámú 350 GT, a legöregebb működőképes Lamborghini vagy Bob Wallace már nem létező Jota-példányának tökéletes másolata.
A jövőt vetíti előre az első elektromos Lamborghini tanulmányautó
