Saját korában – 115 évvel ezelőtt – addig elképzelhetetlen teljesítményre volt képes a Blitzen-Benz, vagyis a Villám-Benz. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy sok személyautót még ma is könnyedén maga mögött hagyna.
A 200 lóerős (147 kW), mai szemmel hihetetlen 21,5 literes lökettérfogatú, négyhengeres erőforrással szerelt jármű maximális sebessége elérte a 228 km/órát – vagyis kétszer olyan gyors volt, mint az akkori repülőgépek. Következzék a Villám-Benz rövid története.
Első ránézésre talán meg sem mondanánk, milyen erő lapult a korabeli karosszéria alatt
Áramvonalas forma
Erőteljes és villámgyors autó volt a 200 lóerős Blitzen-Benz. A tervezők mintegy 115 évvel ezelőtt, természetesen még szélcsatorna nélkül készítették el a karosszériát. Olyan áramvonalasra rajzolták, amennyire csak lehetett, hiszen a cél az volt, hogy minél gyorsabb legyen a jármű. A lehető legkisebb légellenállás érdekében az autó karcsú, szivar alakú lett, lekerekített hűtőráccsal az elején. Emellett, szintén aerodinamikai megfontolásokból a vezető is alacsonyan ült és még a faküllőket is burkolattal látták el a keréktárcsán, ezzel is csökkentve a légellenállást.
Bivalyerős motor
Persze az áramvonalas forma önmagában kevés lett volna a kiemelkedő eredményekhez, ezért olyan erőforrással látták el a rekordert, amely képes volt addig elképzelhetetlen sebességhez segíteni a járművet. A feladata tulajdonképpen a határok feszegetése volt és ez 1909-ben sikerült is neki. A Blitzen-Benz volt ugyanis a világ első belsőégésű motorral szerelt autója, amely átlépte a bűvös 200 km/órás sebességhatárt, és beállította a közúti járművek akkori sebességi világrekordját.
Árulkodó kipufogócsövek – a teljesítményt egy csupán négyhengeres, de 21,5 literes erőforrás szolgáltatta
A kiemelkedő teljesítményt a korabeli felületes szemlélők is sejthették a négy nagy átmérőjű kipufogócsövet látva, amelyek a motorháztetőből meredeztek az ég felé és mennydörgésszerű hangot adtak ki magukból menet közben. Az erőátvitelről fogaskerekek és erős láncok gondoskodtak. Az önindító azonban ekkor még természetesen hiányzott az autókból, így a motort ebben az esetben is a jármű elején található kurblival lehetett beindítani, de csak az után, hogy a Bosch gyújtáskapcsolót a megfelelő állásba pozícionáltuk. Gondoljunk bele, egy 21,5 lökettérfogatú erőforrásról beszélünk, így ez már önmagában is egy igen komoly feladat volt. A Blitzen-Benzből mindössze hat példány készült, ebből négy viszont még ma is létezik, közülük egy napjainkban is látható a stuttgarti Mercedes-Benz Múzeumban.
Beindítani egy kurbli segítségével lehetett. Érdekesség a képen látható laprugó is. Elsőre túlméretezettnek tűnhet, de az erőforrás több mint 4 mázsát nyomott
Ha már megbízható, legyen gyors is!
A 19–20. századfordulóján a Benz & Cie volt a világ legnagyobb autógyártója, járművei ekkora már komoly hírnevet szereztek maguknak. A cég üzleti filozófiája azonban még más volt. A Carl Benz által a századforduló környékén megfogalmazott koncepció lényege abban rejlett, hogy az autóknak mindennapi használatra alkalmasnak, megbízhatónak és megfizethetőnek kell lenniük. Emiatt kezdetben nem törekedtek arra, hogy feltétlenül a leggyorsabb és legerősebb gépeket gyártsák.
Ha azt gondoltad, hogy a multifunkciós kormánykerék a 21. század hozománya, nagyon tévedsz: igaz, a korabeli pilóta gyújtást állíthatott a kormánykerékről
Néhány évvel később, az élesedő konkurenciaharc és a piaci igények változása miatt azonban átgondolták mindezt, és a vállalat végül átértékelte az addigi üzleti filozófiáját. Amellett döntöttek, hogy megépítik a világ leggyorsabb autóját. Sőt! Nemcsak a leggyorsabb autót akarták megalkotni, hanem egyenesen a leggyorsabb járművet, ami gyorsabb, mint bármely más közlekedési eszköz – beleértve a mozdonyokat és a repülőgépeket is. Mivel 1903-ban már 210 km/órás végsebességre is képes volt néhány vonat, egy gőzautó pedig 1906-ban 205,44 km/órás tempót ért el, a márka komoly kihívás elé állította magát.
Mindkét keréknél egy ilyen lánc közvetítette a motor teljesítményét és nyomatékát a kerekek felé
Megdöbbentő számok: 400 kilogramm, 21,5 liter
Az új modell munkálatai 1909 elején kezdődtek. Az első tervek szerint a Benz 150 lóerős Grand Prix versenyautójának motorjára épült volna az új modell, de hamar kiderült, hogy ez nem elég az ambiciózus tervek megvalósításához. A négyhengeres motor lökettérfogatát ezért 21,5 literre növelték, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a teljesítmény is. A végső konfigurációban ez elérte a 147 kW (200 lóerő) teljesítményt 1600-as percenkénti fordulatszám mellett. Ezt a nagy teljesítményt akkoriban persze csak hatalmas méretű erőforrással lehetett elérni. Azonban nemcsak a 21,5 literes lökettérfogat meglepő, hanem az is, hogy az erőforrás önmagában 407 kilogrammot nyomott. A kísérleti modell a Benz 200 PS nevet kapta, ezzel is utalva a gép hihetetlen teljesítményére.
A gépháztető rögzítése szürreálisan egyszerű az elért sebességhez és az alatta megbújó technikához képest
Európa már nem volt elég
A lázas erőfeszítésnek meglett a jutalma. Victor Hémery gyári pilóta 1909. november 8-án Brooklandsben (az angliai versenypályát 1907-ben nyitottak meg, és ez volt a világ első, kifejezetten nagy sebesség elérésére tervezett, döntött kanyarokkal tűzdelt aszfaltcsíkja), átlépte a bűvös 200 km/órás álomhatárt. Fél mérföldön (800 méter) 205,666 km/órás, egy kilométeren 202,648 km/órás átlagsebességet ért el, mindkét rekordot repülőstarttal állította be. Ezzel a 200 km/órás határt először neki sikerült átlépnie Európában, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy belsőégésű motorral hajtott járművel az öreg kontinensen sikerült 200 km/óra feletti tempót elérni.
Korabeli kép: az egyre nagyobb sebesség eléréséhez később a keréktárcsák is burkolatot kaptak
Ezek a rekordok már önmagukban is tekintélyt parancsolók, de az autóban bőven volt még „tartalék”. Hamar kiderült azonban, hogy az európai versenypályák nem alkalmasak azokra a sebességekre, amelyeket a gyártó megcélzott. A Blitzen-Benznek nagyon hosszú egyenesekre volt szüksége ahhoz, hogy megmutassa a benne rejlő lehetőségeket, ilyen pálya azonban Európában ekkor még nem volt. Ezért a Benz & Cie úgy döntött, az Egyesült Államokban folytatja a teszteket, így 1910-ben a járművet Amerikába szállították. Tulajdonosa, Ernest „Ernie” Moross ekkor nevezte el Blitzen-Benznek a járművet, amit azóta is így emlegetnek.
Önindító ugyan nincs, de a Bosch gyújtáskapcsoló arra enged következtetni, hogy a hengerenként két gyertyának köszönhetően, két ember segítségével akár kurblizás nélkül is beindítható
Az új helyszínen sikerült túlszárnyalni a Brooklandsben elért sebességet, 1910. március 16-án Barney Oldfield a Daytona Beach-i egyenes pályán repülőrajttal 211,97 km/órás tempóra gyorsult egy mérföldön (1600 méter). 1911. április 23-án, szintén Daytona Beachen pedig ismét sikerült rekordot dönteni, Robert R. „Bob” Burman 228,1 km/órás sebességet ért el egy mérföldön a továbbfejlesztett versenyautóval. Összehasonlításképpen, ez kétszer akkora sebesség volt akkor, mint amennyivel egy átlagos repülőgép haladt, és persze a Villám-Benz gyorsabb volt, mint bármelyik akkori autó vagy vasúti jármű. A Blitzen-Benz még nyolc évig a világ leggyorsabb autója maradt, ami már csak azért is nagy szó, mert akkoriban elképesztő módon fejlődött a járműipar. A híres mannheimi szuperautó által felállított rekordot viszont csak 1919-ben döntötték meg. Ez azonban már egy másik történet.
