Ma már csak a motorsport történetét jól ismerőknek cseng ismerősen a közel 150 évvel ezelőtt alapított NSU márkanév. Pedig a német gyártó modelljei az 1970-es évekig nagyon népszerűek voltak. Nem is csoda, hiszen sorra nyerték a különböző bajnokságokat.
Mindez elsősorban kis tömegüknek volt köszönhető – mindössze 650 kilót nyomtak –, kezdetben főként a hegyi versenyeken taroltak. Az olvasók között biztosan lesznek olyanok is, akiket meglep, hogy az Audi egyik őséről beszélünk.
Gyártörténet
Az NSU gyárat 151 évvel ezelőtt, 1873-ban alapította Christan Schmidt. Akkor még a „Mechanische Werkstätte zur Herstellung von Strickmaschinen” nevet viselte a vállalat és nem járműveket, hanem kötőgépeket készített. Néhány évvel később, 1880-ban az üzem Riedlingenből Neckarsulmba költözött, a település nevének rövidítéséből alakult ki az új név, az NSU. A cég gyorsan fejlődött, 1886-ban már kerékpárokat is gyártott Germania néven. 1901-ben jelent meg az első NSU-motorkerékpár, majd ezt követte 1905-ben az első személyautó. A Volkswagen 1969-ben felvásárolta, és egyesítette az Auto Unionnal, így létrehozva az Audi NSU Auto Union AG-t, amelyből később kialakult a ma ismert Audi.
A hatvanas évek klasszikusai
Az 1963-as Nemzetközi Autókiállításon (IAA) az NSU több új modellt is bemutatott. A neckarsulmi székhelyű cég ekkoriban kicsi, de viszonylag erős autókat kínált mindennapi használatra és akár versenyzésre. Az NSU/Wankel Spider mellett a Prinz 1000 is ekkor debütált. A kisméretű autókat a szaksajtó és a közönség is jól fogadta, hiszen kivételes teljesítmény/tömeg arányuknak köszönhetően kategóriájukban példátlan kezelhetőséget nyújtottak. A megbízhatóságukról pedig többek között a Bosch gyújtásrendszere és gyújtógyertyái gondoskodtak.
Hirtelen jött népszerűség
A hatvanas években megjelent új sorozat modern, négyhengeres motorokkal hirdette az NSU belépését a középkategóriás szegmensbe. Többek között ennek köszönhetően megnőtt az NSU autók iránti kereslet, különösen a rajongók által „Tausendernek” (ezresnek) nevezett modell iránt. A megrendelések megugrásával a neckarsulmi üzem is bővült, az NSU 10 000 négyzetméteres területen új gyárat épített, amelyben hat összeszerelő sor kapott helyet.
A versenypályákon és azon kívül is gyorsan népszerűek lettek az NSU-modellek
Az első Prinz modellek 1964 áprilisának elején gördültek le a gyártósorról, és a hónap végéig az NSU-márkakereskedések összesen 1150 darabot rendeltek belőlük. 1964 és 1972 között a cég összesen mintegy 195 000 Prinz 1000, valamint további 11 500 Prinz 1000 TT modellt gyártott.
Hegymenetben verhetetlen
Az NSU Prinz 1000 modelleket 40 vagy 43 lóerős motorral dobták piacra, típusváltozattól függően. A későbbi módosítások, mint például az optimalizált vezérműtengely, a Weber-karburátorok, a versenykipufogó és persze a mindössze 650 kilogrammos tömeg az autót 150 km/órás végsebességhez segítették hozzá.
Egy ilyen Prinz 1000-es modellel szerzete meg Siegfried Spiess 1965-ben a német GT Bergmeister (hegyi bajnok) címet. A tizenegy futamból Spiess nyolc alkalommal végzett első helyen, és háromszor zárt másodikként. Emellett Spiess kategóriagyőzelmet ért el a Tour d’Europe sorozatban és egy összetett győzelmet a Korzika Rally kapcsán.
Lehet egy kicsit erősebb?
1967-ben az NSU két sportváltozattal bővítette portfólióját – a 65 lóerős Prinz TT modellel és a még erősebb, 70 lóerős TTS kivitellel. Mindkét NSU sportlimuzin léghűtéses, négyhengeres erőforrást kapott. Mindkettő kiemelkedő teljesítmény/tömeg aránnyal rendelkezett, amit a motorsportban is jól ki tudtak használni a versenyzők. A TT debütáló évében, 1967-ben Günther Irmscher megnyerte a Tour d’Europe szériát.
Több nemzetközi versenyen, így Görögországban is bizonyított a kis méregzsák
A TTS esetében az NSU mindent bevetett. A kerékdőlést enyhén negatív és semleges tartomány közé állította, és sportlengéscsillapítókat szerelt fel. A még sportosabb beállításra vágyó vásárlók megrendelhették az „Speed Set” névre keresztelt csomagot – ezt azonban csak a versenypályákon engedélyezték, közúti forgalomban nem. A neckarsulmi székhelyű vállalat 1967 és 1971 között 2400 szabványos TTS kivitelt gyártott 1000 köbcentis lökettérfogattal és 70 lóerő teljesítményű erőforrással.
A legizmosabb NSU
A legerősebb azonban az NSU TT Jägermeister volt: az 1300 köbcentire növelt lökettérfogatnak, a Weber-karburátornak, speciális gyújtásrendszernek, valamint megnövelt szívó- és kipufogószelepeknek köszönhetően az autó végsebessége 190 km/óra lett, teljesítménye pedig 130 lóerő volt, amit 7800-as percenkénti fordulatszám mellett adott le. Mondanunk sem kell, hogy ez a komplett gyújtásrendszernek nagy kihívást jelentett, de a Bosch-alkatrészek gond nélkül megfeleltek ezeknek. Wilhelm „Willi” Bergmeister egy ilyen géppel nyerte meg a Német Hegyi Kupát 1974-ben, majd 1978-tól a Túraautó Európa-bajnokságra koncentrált, ahol 1979-ben második, majd 1980-ban bajnok lett – igaz, akkor már egy Audi 80 GLE névre hallgató versenyautóval.
Méretei ellenére a Jägermeister gyorsan tekintélyt szerzett magának
Az NSU TT az 1970-es évek közepéig a legsikeresebb német autó volt a nemzeti hegyi bajnokságban, összesen 29 nemzeti bajnokságot nyert Európában és Észak-Amerikában. Nem mellékesen megalapozta az Audi későbbi sportsikereit is.
