Igen, sőt, épp emiatt, a mágneses gyújtóberendezés vártnál is kedvezőbb fogadtatása miatt kellett folyamatosan bővülnie Robert Bosch cégének a huszadik század első évtizedeiben. De vajon hol létesült az első gyárépület és milyen körülmények fogadták a munkásokat? A Bosch-gyárak rövid története következik.
Gyár a lakónegyedben
Az első gyárépület 1901-ből. A Stuttgart központjában felhúzott betonépületben először mágneses gyújtóberendezéseket gyártottak. Az épületben 45-en dolgoztak a kezdetekben, a nagy ablakoknak köszönhetően világos és jól szellőző helyiségekben.
Ma már nagyon furcsa és szinte minden városban megvalósíthatatlan is lenne, ha egy gyár lakóépületek közé települne és ott akarna autóalkatrészeket készíteni. Több mint száz éve, egészen pontosan 1901-ben azonban senki sem háborodott fel azon, hogy Robert Bosch egy lakónegyedben húzta fel első gyárépületét. Addigra ugyanis kinőtte azt a kis műhelyt a cég, amelyben korábban működött, ezért mindenképpen bővíteni kellett a gyártókapacitást. Azért kellett terjeszkednie a vállalatnak, mert a kifejezetten autókhoz készített mágneses gyújtóberendezések hihetetlenül keresettek voltak, nem tudták kiszolgálni az vásárlói igényeket.
A második gyárépület, 1905. Ezt az üzemcsarnokot közvetlenül az első épület mögötti udvarra építették és a funkcionalista építészet megoldások, például a hatalmas ablakok miatt már sokkal inkább látszódik gyárépületnek, mint a szomszédos ház. Itt készült a százezredik mágneses gyújtóberendezés.
Ha egy termék túl sikeres
A gyújtóberendezések iránti igény tartósnak bizonyult a huszadik század első évtizedeiben, nem is csoda, hogy ebben az időszakban szinte folyamatosan építkezett a Bosch. Az első, még lakóépületek közé felhúzott gyárépületben 45 fő dolgozott. Erről a betonépületről első ránézésre nehéz elhinni, hogy belül kellemes munkakörülményeket biztosított, pedig világos és jól szellőző helyiségek voltak benne. Egy probléma azonban mégis akadt vele: olyan ütemben növekedett és bővült vállalatunk, hogy rövidesen túl kicsi lett ahhoz, hogy megbirkózzon a rá váró feladatok mennyiségével és határidőre elkészüljenek a megrendelt gyújtóberendezések. A Bosch gyújtásrendszere iránti kereslet ekkoriban ugyanis olyan mértékben növekedett, hogy nem győztek eleget gyártani az eszközből.
Építkezési láz, 1911. Ebben az időben folyamatosan húzták fel az újabb épületeket, a Bosch terjeszkedése megállíthatatlan volt. Pedig, mint a képen is látszik a modern technológia, a gépjárművek terjedése ellenére lovas kocsik is besegítettek az építkezésen.
Töretlen lendület
Négy évvel később ezért egy második gyárat is felépítettek a szomszédban. A funkcionalista stílusú épület jellegzetesre sikerült, hatalmas ablakaival nehezen volt összetéveszthető a környékbeli házakkal. 1906-ban már itt készült el a százezredeik mágneses gyújtóberendezés, amelyet 1887 óta gyártottak. Az eszközre továbbra is folyamatosan nőtt az igény, ezt jól láthatóan bizonyítja, hogy a piacra kerülés utáni első tíz évben ezer darabot adtak el belőle, 1906-ban készült el a százezredeik, 1912-ben pedig az egymilliomodik példány.
Robert Bosch, 1906-ban. Az akkor 45 éves vállalkozó úgy jellemezte magát, mint komoly és lelkiismeretes üzletember. A háttérben látszódó, falra szerelt telefonkészülék alapján pedig azt is hozzátehetjük ehhez a jellemzéshez, hogy rajongott a legmodernebb technikai vívmányok iránt, nemcsak a gyáraiban, hanem az irodájában is.
Műszakváltás a Bosch-gyárban, 1916. A felvételen természetesen nem látszódhat, hogy ekkor már 5600 kollégát foglalkoztatott a Bosch, akiknek 1906. óta napi 8 órás műszakokban kellett dolgozniuk. Robert Bosch ugyanis Németországban elsőként vezette be a 8 órás munkanapokat, valamint átlagbért fizetett, teljesítménybér helyett.
A folyamatos építkezések kora
Nem is csoda, hogy évtizedeken belül a Bosch nemzetközi szinten is meghatározó ipari óriás lett, üzemcsarnokai egymás után nőttek ki a földből, szinte minden évre jutott gyáravatás. 1916-ra már 5600 embert foglalkoztatott a vállalat. Ez a szám is jól mutatja, mennyire sikeres volt a cég: 15 év alatt bővült a kollégák száma 45 főről 5600-ra!
A Bosch-gyártelep 1925-ben. Ebből a légifelvételből jól látszik, mekkorára nőtt Robert Bosch vállalkozása az 1920-as évekre. A pirossal jelölt területen helyezkedtek el a cég épületei 1925-ben. A zölddel jelölt részeket pedig az 1930-as évek végéig építette be a cég. Jól kivehető az is ezen a fotón, hogy lakóházak és parkok veszik körbe a Bosch-kerületet Stuttgart központjában. A lakóházas környezet miatt a gyárépületeket úgy tervezték, hogy illeszkedjenek a városképbe.
A fejlődés és a hihetetlen ütemű bővülés mind az épületek, mind az ott dolgozók tekintetében továbbra sem veszített a lendületéből. A Bosch stuttgarti épületkomplexuma így rövidesen olyan telephellyé vált, ahol a vállalat nem csupán a mágneses gyújtóberendezéseket, hanem emellett egy sor másik terméket is képes volt előállítani.
Munka közben, 1906. Így készültek akkoriban a mágneses gyújtóberendezések. A képen látható, egyedül dolgozó kolléga éppen furatot készít. Szerelőszalagok még nem voltak ebben az időben, ezért ma már nehézkesnek tűnő módon készültek a munkadarabok.
Munka közben, 1926. Húsz év alatt sokat fejlődött a gyár, gyorsabbá és sok tekintetben kényelmesebbé is vált a munkavégzés. A munkadarabokat ugyanis már nem kellett emberi erővel odébb pakolni. A szerelőszalag mozgatásához még kellett emberi erő, de elég volt egy kézikereket forgatni hozzá.
Nyolc óra munka
Robert Bosch nemcsak a legkorszerűbb létesítményeket tartotta nagyra, hanem jó munkakörülményeket is biztosított dolgozói számára. Például ő vezette be Németországban elsőként a nyolcórás munkanapot, ami akkor jelentős előrelépés volt a munkavállalók szempontjából, ahogyan az is, hogy átlagbért adott a munkásainak az addig megszokott teljesítmény- vagy darabbér helyett.
Munka közben, 1939. Ekkora már elterjed a futószalag, így a termelés tovább gyorsult és lehetővé tette, hogy világos, jól szellőző, tágas termekben dolgozzanak az emberek.
Magyarországra is megérkezik a Bosch
A Bosch termékeinek átütő sikere szerencsére hazánkat sem kerülte el, a vállalat már 1898-ban megbízta Dénes Ede mérnököt a cég termékeinek értékesítésével a monarchia területén. A közös munka egészen 1918-ig tartott, amikor Robert Bosch Budapesten megalakította a Bosch Róbert Kft.-t. Ez tekinthető a cég első hivatalos saját magyarországi képviseletének.
Szellőztető rendszer, 1935. Nemcsak a termelés felgyorsítására figyeltek a Bosch üzemeiben, hanem a jó levegőre is. A fényképen jól látszanak az akkori legmodernebb rendszer egyes részei, például a csövek és a ventilátorok. A nagy teljesítményű szellőztető képes volt egy óra alatt három-négy alkalommal is teljesen kicserélni a csarnok levegőjét.
Tisztaság 1938. Nemcsak a magas minőséget képviselő termékek vagy a munkavállaló-barát körülmények voltak fontosak a Boschban már az 1930-as években is. A tisztaságra is komoly figyelmet fordítottak. Ezért külön hulladékkezelő részleg is működött a gyártelepen belül és saját szemétszállító járművet is vásároltak, amely egy emelőkar segítségével ürítette a kukákat.
Ezt követően is maradt a Bosch Magyarországon, bár a két világháború közötti időszakban, különösen a nagy gazdasági világválság során sok vállalkozás csődbe ment. Ez különösen jellemző volt a műszaki fejlesztésekkel és gyártással foglalkozó cégekre.
A nehéz gazdasági körülmények sem törték meg azonban a cég lendületét. Az 1928-ban már 65 főt foglalkoztató társaság új telephelyre, a Váci útra költözött, és levált a bécsi területi központról. 1929 és 1936 között már 16 különböző Bosch Szolgálat, vagy mai nevén Bosch Car Service működött. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Bosch hálózata gyakorlatilag a legrégebbi márkafüggetlen szervizhálózat Magyarországon.
A Bosch épülete Budapesten a Váci úton
