1954-ben mutatkozott be a korszakalkotó 300 SL „Gullwing” a New York-i Nemzetközi Motorsport Kiállításon. A 300 SL minden szempontból újat hozott: alumíniumból készült alkatrészeivel, különleges megjelenésével és versenyautókat megszégyenítő sebességével ma is minden idők egyik legdrágább és legkedveltebb Mercedes-Benz modellje.
Versenyzésre tervezve
A második világháborúból még éppen csak felocsúdva, 1952-ben a Mercedes-Benz egy teljesen új fejlesztésű autóval tért vissza a versenypályákra. Az Adenauer limuzin motorját, váltóját és tengelyeit felhasználva életre hívták a W 194-re keresztelt versenygépjüket (ami először viselte az SL típusjelzést). Az igazi kihívást a kasztni megtervezése jelentette számukra, ugyanis a versenyképesség érdekében könnyű és nagy torziós merevségű karosszériát kellett alkotniuk. Elsősorban ezek a szempontok határozták meg az autó formáját is: éppen rendhagyó szerkezete miatt nem kaphatott hagyományos ajtókat. A tervezők végül a felfelé nyíló sirályszárnyas megoldás mellett döntöttek, ami aztán az autóipar egyik legjellegzetesebb stíluselemévé vált. M 194 kódjelű, hathengeres soros elrendezésű motorjának átdogozott verziója lett a W 194 szíve, ami alumínium hengerfejet és három duplatorkú Solex karburátort is kapott. A fejlesztéseknek hála 150-ről 175 (129 kW) lóerőre nőtt a teljesítmény, így a W 194 képes volt akár 260 km/óra sebességre is a versenyeken. Nem meglepő tehát, hogy az 1952-ben bemutatkozott új sirályszárnyas Mercedes-Benz még abban az évben megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt és a Carrera Panamericana futamot is.
Versenyautóból luxus sportautó
Eredetileg nem volt tervben, hogy a W 194-ből utcai változat is készüljön, ám 1953-ban egy amerikai importőr, Max Hoffman meglátta a piaci rést. Az ő javaslatára született meg a következő évben a 300 SL utcai változata. Friedrich Geiger tervei és elképzelési alapozták meg a Mercedes-Benz sorozatgyártású járművének arculatát, amit aztán SL-nek kereszteltek. A jellegzetes sirályszárnyas ajtókkal rendelkező Gullwing ráadásul Bosch mechanikus közvetlen üzemanyag-befecskendező rendszerrel került a piacra. Ez jelentősen megnövelte a háromliteres, felülvezérelt, hathengeres soros motor teljesítményét. 215 (158 kW) lóerő segített 260 km/óra végsebességhez, ami kiemelte a korabeli sportkocsik közül. Műszaki paramétereinek és egyedi megjelenésnek viszont már akkor is megkérték az árát. Éppen ezért nem meglepő, hogy a vásárlóközönség tagjai elősorban a gazdag teljesítmény-rajongók köreiből kerültek ki az Egyesült Államokban. A világ első igazi utcai sportkocsijának gyártása csupán három évig, 1957-ig tartott, és ezen időszakban alig 1400 példány készült (amelyek közül 1100 az új világban kötött ki) belőlük.
Sportos elegancia
A 300 SL különleges, felfelé nyíló ajtói mellett az autó egész dizájnja nagyon jellegzetes. A tervezők megtartották ugyan versenyzésre termett elődjének alapformáját és az alumínium alapokon sem változtattak, de szerkezetét nagyban átdolgozták. A módosításoknak köszönhetően nagyobbra tervezhették a sirályszárnyas ajtók nyílását, ám az hétköznapi használatra még így is szűkösnek bizonyult. Éppen ezért a könnyebb beszállás érdekében dönthető kormány is került az utcai konstrukcióba. A jellegzetes kerek – Bosch – fényszórók, a már-már hivalkodóan nagy márkajelzés, a robosztus hűtőmaszk és a lágyan ívelt, hosszú gépháztető egészen páratlan megjelenést kölcsönöznek a 300 SL-nek. Az apró részleteket tekintve sem panaszkodhatunk: a vékony és áramvonalas kilincs, a kerékjárati ívek és az apró szögletes hátsó lámpák is tökéletes harmóniát alkotnak egymással. Az 1295 kilogramm tömegű sportkocsi kicsit több, mint 4,5 méter hosszú, magassága azonban alig éri el az 1,3 métert, így a sportkocsikhoz passzoló mély üléspozíció miatt sem kellett aggódnia annak, akinek egy sirályszárnyasra fájt a foga.
Pénztárcabarát kistestvér
A 300 SL egyedisége megkérdőjelezhetetlen, viszont csak egy nagyon vékony réteg számára volt elérhető. Az 1955-ben piacra dobott 190 SL azonban egy vonzó és elődjéhez képest megfizethetőbb alternatívát kínált az autók szerelemeseinek. Ez volt az első nyitott tetejű, sorozatgyártású sportkocsi az SL történetében teljesen lehajtható vászontetővel. Karosszériájának vonalvezetését a 300 SL formája ihlette, és ahhoz hasonlóan ez a modell is elől kettős keresztlengőkaros, hátul független felfüggesztést kapott. A W 198 csőváza helyett viszont a 190 SL a W 121 jóval egyszerűbb alapjaira építkezett. Módosított rövidített padlólemezt, valamint egy 1,9 literes, négyhengeres motort kapott. A szintén felülvezérelt erőforrás mellett modern futóműve komfortos menetkényelmet és magas szintű biztonságot eredményezett. A 300 SL és az 190 SL gyártása is 1963-ban fejeződött be, ekkor érkezett az utód, amely a W 113 típuskódot kapta.
Az utód
Az 1957-ben gyártásba került 300 SL Roadster elődjénél nagyobb mennyiségben, több mint 1800 példányban gurult le a gyártósorról. A valamivel hosszabb és 125 kilogrammal nehezebb Roadstert komfortosabbra tervezték sportos génekkel megáldott elődjénél. Vázszerkezetén tovább módosítottak, aminek köszönhetően nagyobb, hagyományos ajtókkal kerülhetett forgalomba. Keménytetővel is elérhető volt, ráadásul a Roadsterbe már biztonsági öv és a négy tárcsafék is elérhető volt. Az amerikaiak körében ez a modell is nagyon népszerűvé vált, de 1963 februárjában ennek a gyártása is befejeződött.
Az örökség
A Gullwing, az 190SL és a Roadster közös utódjaként 1963 márciusában debütált a 230 SL, amelyet a keménytető szokatlan alakja miatt „Pagodának” neveztek el és növekvő lökettérfogattal egészen 1971-ig gyártottak. A következő SL generáció a R 107 volt, utódja pedig az R 129 lett 1989-ben, majd az R 230 következett 2001-ben. 2012-től, az R 231 Mercedes-Benz SL modellsorozat mutatkozott be, melyet az R 232 követett 2021-ben.
Az SL mint márkajelzés napjainkban is tovább él, az első generáció szellemi utódjaként pedig nem feledkezhetünk meg a sirályszárnyas SLS AMG sportautóról sem, ami 2009-ben mutatkozott be. Ebben a sportautóban a 300 SL legendás vonalai a modern technológiával párosultak és egészen 2014 végéig gyártották. Ekkor az AMG GT váltotta, ami továbbvitte az ikonikus Gullwing szellemi örökségét. Bár ez a modell hagyományos ajtókkal rendelkezett, a stílusos hosszú gépháztető és az öblös formák is az ikonikus sirályszárnyast idézték. Ezek a modellek mind-mind hozzájárulnak a Mercedes-Benz sportautó örökségéhez és elődjeikhez hasonlóan számtalan Bosch-alkatrészt hordoznak.