Ha a Bugatti márkanévről esik szó, keveseknek jut eszébe a tank kifejezés. A kimondottan kecses és sportos járművekről ismert márka, azonban éppen 100 évvel ezelőtt lepte meg a világot a Type 32 „Tank” versenygéppel.
Furcsa módon a Tank éppen aerodinamikai jellemzői miatt tűnt ki a kortárs versenyautók tömegéből. Ez a Bugatti tekinthető az első áramvonalas versenyautónak, nevét nem is csak feltétlenül a burkolatai miatt kapta, hanem azok rögzítési módja miatt is: a karosszéria szegecsei és a csavarjai ugyanis láthatóak maradtak a végleges kivitelen.
Általános döbbenet
Az 1923 júliusában rendezett Francia Nagydíjon egy különleges formájú versenyautó keltett feltünést a Loire-völgyében. Ettore Bugatti zseniális és konvenciókkal szembe helyezkedő versenyautóját elképedve nézték a vetélytársak és a közönség egyaránt. A szakértőknek rögtön feltűnt, hogy a karosszériát a repülőgépek ihlették és ismerve Bugatti hitvallását, ezen senki nem lepődött meg. A szakember ugyanis szentül hitte, hogy a fejlett aerodinamika egyre fontosabb szerepet játszik majd a versenyautók világában.
A Tankok hatalmas feltűnést keltettek az első megmérettetésükön
Bár a lemezek alatt szinte teljesen a korábbi Type 30 technikája lapult, a Tank nyolchengeres 1991 köbcentis, soros motorja már körülbelül 90 lóerős volt. Ezt a teljesítményt ráadásul viszonylag magas, 4000 percenkénti fordulatnál adta le. A motor működésében és a felsorolt paraméterek elérésében elvitathatatlan érdeme volt a Bosch mágneses gyújtásnak is. Az autó tengelytávja kimondottan rövidnek számított, ahogy nyomtávja is kisebb volt a megszokottnál – később éppen ez és a karosszéria okozott bonyodalmakat a verseny során.
Akadt néhány részlet, ami végül zsákutcának bizonyult, ilyen volt például az extrém rövid tengelytáv
Mérnöki csemege akadt a motor mellett is a lemezek alatt: az első dobfékek hidraulikus rásegítést kaptak, a hátsók továbbra is mechanikusak voltak. A motor-váltó elrendezésnél pedig a később transaxle névre keresztelt építési módot követték.
Mi az a transaxle?
A transaxle elrendezés lényege, hogy az erőforrás a tengelykapcsolóval a jármű első traktusában, míg a sebességváltó, a differenciálmű és a féltengelyek a hátsó traktusban helyezkednek el. A kardántengely tehát nem a sebességváltót és a differenciálművet, hanem a tengelykapcsolót és a sebességváltót köti össze. Ez azért fontos, mert az építésmód így jobb tömegeloszlást, ezzel pedig jobb irányíthatóságot garantál.
Bizonyított létjogosultság
Összesen öt Type 32 épült, közülük egy prototípus és négy a nagydíjon is résztvevő versenyautó készült. A 22,83 kilométeres közúti körből 35-öt kellett megtenniük a pilótáknak, vagyis közel 800 kilométer volt a versenytáv. A rövid tengelytáv komoly problémát okozott a pilótáknak, két versenygép viszonylag korán balesetet szenvedett. A harmadik szintén feladta a versenyt, az egyetlen Tank viszont végül a harmadik helyen futott be Ernst Friedrich francia pilóta irányításával. Valamivel több mint hét óra alatt ért célba 112 km/órás átlagsebességet produkálva. A kor fejlődési ütemét azonban jól jelzi, hogy a modell nem tudta igazán kiforrni magát. A Bugatti ugyanis már a bemutatás pillanatában is dolgozott a Type 35 versenyautón, amely szintén egy igazi különlegesség volt. A teljes szezont futó Type 35 hozta el a könnyűfém keréktárcsákat a motorsport világába és többek között ennek is köszönhetően 1926-ban megnyerte a Grand Prix világbajnokságot.
A Tank ugyan nem számít különösebben sikeresnek a versenyzés világában, mégis megalapozta a Bugatti későbbi sikereit
A Type 32 felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat adott a Bugatti mérnökeinek és egyben igazolta Ettore Bugatti meggyőződését az aerodinamika fontosságát illetően. Igaz, ekkor még az áramvonalas karosszéria azon hátrányát is le kellett győznie az említett mérnököknek, hogy nagy sebességnél ne felhajtó-, hanem leszorítóerőt generáljanak. Ez egyáltalán nem volt könnyű a viszonylag magas építési mód miatt, ami viszont az útviszonyok miatt volt indokolt. A szintén leszármazottjának tekinthető 57G kódjelű versenygép viszont már uralta az 1930-as évek motorsportját.
A Tank fennmaradt példánya napjainkban a Franciaországban található Mulhouse Nemzeti Közlekedési Múzeumban látható és a mai napig részt vesz történelmi versenyeken.
