Akkreditált olaszországi szervezetek mérték le a Mercedes-Benz személyautók károsanyag-kibocsátását valós körülmények között. A mérést végző szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogyan viszonyulnak a tesztjárművek eredményei a gyárilag meghatározottakhoz, valamint a különböző technológiák értékei egymáshoz képest.
A kísérletet három olaszországi nagyvárosban és azok környékén végezték. Milánó és Torino mellett az olasz főváros, Róma utcáin is próbára tették a három járművet az olasz szakemberek. A projektet a Mercedes-Benz mellett a Bosch is támogatta. A hitelesített méréseket a CSI és az IMQ-csoport mérnökei végezték. Előbbi az egyetlen olyan olaszországi tesztközpont, amelynek mérési eredményeit az Euro NCAP és a Green NCAP is elfogadja. A háromfős mezőny a következő autókból állt:
- Mercedes-Benz A 200 d
2 literes, 150 lóerős dízelmotor - Mercedes-Benz B 160
1,3 literes, 109 lóerős benzinmotor - Mercedes-Benz C 300 de EQ-POWER
2 literes dízel plug-in hibrid 194 + 122 lóerős dízel és elektromos erőforrásokkal
Az olasz nagyvárosok híresek a meglehetősen bonyolult és hektikus közlekedésükről. Nem vállalkozott tehát könnyű feladatra a gyártó, amikor ezen körülmények között szeretett volna bizonyítani. Ugyanakkor a csillagos márka fontosnak tartotta felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy mindkét működési elv erőforrásai sokat fejlődtek az elmúlt években környezetvédelmi szempontból is.
Az RDE (Real Drive Emissions) teszteket ma már minden új személyautónak teljesítenie kell. Ezek a mérések a közúti forgalom előtt is megnyitott szakaszokon zajlanak, valós forgalmi viszonyok között. A végkifejlet kiszámíthatatlan, dugók, közlekedési lámpák, körforgalmak, sok megállás és elindulás színesíti a mérési ciklusokat. A tesztek során úgynevezett PEMS (Portable Emission Measurement System) eszközöket használnak. Ezek a kompakt berendezések az autóra rögzítve mérik a kibocsátott szennyező anyagokat, például a nitrogén-oxidok (NOx) mennyiségét.
Ezekre a finom részecskékre különösen odafigyeltek a CSI szakemberei a mérés során, hiszen a városokban ezek okozzák a legnagyobb problémát a legújabb felmérések szerint. A torinói mérések során 90 perces utazást szimuláltak. Ennek során városi, városon kívüli és autópályás szakaszokat is teljesítettek a tesztjárművek. A milánói mérések során kizárólag a városi szakaszokra koncentráltak, a római útvonal pedig hasonlított az első mérési körre. A kizárólag városi mérésekre azért volt szükség, hogy a szakemberek össze tudják hasonlítani a járművek által beszívott levegő és a kipufogott levegő károsanyag-koncentrációját.
Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a tesztben résztvevő mindhárom autó visszaigazolta a laboratóriumi mérések során rögzített határértékeket, vagyis azoknál is jobb eredményeket produkáltak. Érdekesség, hogy az Euro 6d dízelmotorok nitrogén-oxid-kibocsátása és részecskeszáma alacsonyabb volt, mint közvetlen befecskendezéses benzines testvéréé. Persze, mindezt úgy produkálták, hogy mindketten a határértékek alatt maradtak. A korábbi tesztek tapasztalatainak – amelyek szerint a korábbi erőforrásokkal szerelt személyautók nem tudták teljesíteni a laboratóriumi határértékeket – egyik esetben sem volt nyoma.
Érdekes tapasztalata volt a milánói tesztnek az is, hogy a forgalomban résztvevő, láthatóan rossz műszaki állapotú járművek piszkos levegőjében autózva a mérőműszerek akár 2000-szeres károsanyag-koncentrációt is mértek a tesztjármű kipufogógázához képest. Az így beszívott levegőt a rendszer ugyanúgy megtisztította, vagyis ezek a járművek tulajdonképpen tisztítják a szennyezett városi levegőt. A tesztek során egyik autó sem regenerálta a részecskeszűrőjét, ugyanakkor a szakemberek szerint szó sincs arról, hogy egy ilyen folyamat úgynevezett emissziós csúcsot jelentene a legújabb generációs belsőégésű motoroknál! A regenerációs folyamatot is figyelembe véve a részecskék kibocsátási szintje összességében alacsonyabb, mint a megengedett küszöbérték egyötöde.