Az autóipari ínyencek számára biztosan ismerősen cseng a RUF márkanév. A kis német manufaktúra komoly múlttal rendelkezik, hiszen évtizedek óta Porsche modellek nemesítésével foglalkoznak. Sőt 1987-ben olyat tettek, ami korábban elképzelhetetlen volt, építettek egy szupersportautót, amely gyorsabb volt a korabeli Ferrari (F40) és Porsche (959) csúcsmodelleknél.
A CTR Yellowbird mai napig igazi legenda, 469 lóerős motorjának köszönhetően egy ideig a közúti sebességrekord is a nevéhez fűződött (342 kilométer/óra), a Nürburgringen pedig alig több mint 8 perc alatt ért körbe, általános megdöbbenést okozva. A cég történetéről már blogunk felületén is olvashattatok, ha eddig nem tettétek volna meg, akkor ide kattintva ezt pótolhatjátok.
A CTR Yellowbird igazi legenda, műszaki megoldásai a mai napig tiszteletet parancsolnak
Három évvel ezelőtt, 2017-ben a Genfi Autószalonon aztán újjászületett a legenda, vagyis elkészült az újkori CTR, amely ugyan nem tör olyan babérokra mint elődje, de ettől még meglehetősen különleges. Rekordok döntésére már csak azért sincs lehetősége, mert arra olyan cégek specializálódtak, mint a Bugatti, vagy Koenigsegg, és nekik köszönhetően megjelent a hipersportautó mint kategória. Ide legalább 1000 lóerő a belépő, azt pedig nagyon keveseknek sikerül elérni.
Az avatatlan szemek ma is rávágják, hogy Porsche, pedig ez ma már egyáltalán nem igaz
Első ránézésre az új RUF sportautók továbbra is Porsche átépítésnek tűnnek, az igazság azonban az, hogy a CTR és az egy évvel utána megjelenő SCR-tanulmány is teljesen egyedi. A nagy szilárdságú acélból készülő segédkerethez – a versenyautókhoz hasonlóan – szénszálas utascellát társítanak a RUF-nál. Ezekhez kapcsolódik az erőforrás, amely lehet négyliteres, hathengeres szívó boxermotor 510 lóerővel (SCR), vagy turbós, 710 lóerővel és 880 Nm nyomatékkal (CTR). Mindkét esetben egy Bosch motorvezérlő elektronika (ME 7.8) koordinálja az erőforrásokat, valamint bennük a speciális gyújtás- és befecskendező-rendszereket.
A Rodeo nagyon különleges, ilyen utcai koncepció ezzel a formavilággal soha nem készült
És ezzel át is térhetünk mostani bejegyzésünk apropójára, az új, Rodeo névre hallgató koncepcióra, amely minden bizonnyal az idei Genfi Autószalon egyik legnagyobb szenzációja lett volna, ha az lett volna. Mivel az autóipari seregszemle elmaradt Alois Ruf és csapata máshogy volt kénytelen a nagyvilág elé állítani az újdonságot, ami biztosan különösen kedves számukra. Az autót ugyanis Alois Ruf felesége inspirálta, aki az Egyesült Államokból származik, így egészen pontosan Oklahoma City és a hozzá kapcsolódó Western hangulat ihlette a Rodeo tanulmányt. A nagy autógyártókkal szemben a RUF nem egy online sajtótájékoztatót tartott az újdonság leleplezése apropóján, hanem egy különleges hangulatú videót forgattak.
A genfi premier helyett készített videó
A Rodeo egy egészen új koncepció, legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy a kis manufaktúra még soha nem épített „terepjárót”. Megijedni persze nem kell, továbbra sem ültek fel az iparágon végigrobogó SUV-vonatra, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Ez az autó alapjaiban a már említett testvéreire épül, így bár külsőleg meggyőző, és négykerékhajtást is kapott, a terepjárói képességét illetően senkinek ne legyenek vérmes reményei. Persze nem is azért készült, ahhoz elég drága játékszer lenne, az előzetes adatok szerint is
eurótól induló árával. Motorja lehet tehát a SCR szívó hathengerese, vagy akár a CTR turbósa is, mindkettőhöz egy hatfokozatú manuális sebességváltó kapcsolódik. Egy kis érdekesség azért ennek kapcsán is akad, ugyanis a hajtás eloszlását a vezető szabályozhatja, vagyis szabadon gazdálkodhat az első és a hátsó tengelyre jutó erővel. Igazából nincs az az élethelyzet, amihez a szívó motor ereje nem lenne elegendő, és bár a Rodeo sem a mindennapokra készül, nem is a pályanapokra várva álldogál majd a tulajdonosok garázsaiban.
Az emelt futóműhöz kapcsolódó keréktárcsákon ugyanis speciális Michelin terep-gumiabroncsok feszülnek, és olyan praktikus tömegnövelő tényezőket is kapott, mint a bőrrel bevont „gallytörőrács”, a speciális fényszórósor, a tetőcsomagtartó és a gépháztetőre rögzített ásó. Ez utóbbi valószínűleg soha nem lesz munkára fogva, de kétségtelen, hogy kiegészítőként nagyon jól mutat. A kéttónusú fényezés izgalmas belső teret rejt, amit szintén a vadnyugat ihletett. Bekukkantva is bőrt találunk mindenhol, az ülések betéteiben helyet kapó szövet, pedig korabeli poncsókat idéz.
Több érdekes technikai részletet is rejt, túl sok azonban szinte biztosan nem készül belőle
A mindössze 30 példányban készülő új CTR után immár elérhető a sorozatgyártású SCR is, és nem kell sokat találgatni, hogy kitaláljuk, néhány év múlva a Rodeo sorozatgyártásáról is hallani fogunk majd. Igaz a RUF szokásához híven nem közölt adatokat és időpontokat, de abban biztosak lehetünk, hogy az új koncepciójármű bemutatása után jónéhány telefont és levelet kapott a német manufaktúra, amiknek tárgya a megrendelés volt.
Terepre született Porsche
Bár a Rodeo jól mutat, közel sem nevezhető úttörő koncepciónak. A Porsche már 1984-ben épített „terepjárót” a 911-ből. Mielőtt bárki új böngészőablakért nyúlna, nem közúti járművekről van szó, hanem speciálisan átalakított versenyautókról. 1984-ben három különleges 911-es indult neki a legendás Dakar Rallynak. A 953 kódszámmal jelölt ritka és nemes változatok mindössze 225 lóerősek voltak, ennek ellenére több szakaszon is 130 kilométer/óra fölötti átlagsebességet és 180 km/h csúcssebességet mértek náluk a szervezők. Így nem csoda, hogy a közel 12000 kilométeres versenyt meg is nyerték. Pedig a Porsche az egészet csak tesztnek szánta, abban az évben még ők maguk sem számoltak győzelemmel a terepjárók által uralt mezőnyben.
