Bolygóközi utazások, égitestek meghódítása, idegen civilizációk felfedezése – mindez már régóta foglalkoztatja az emberiséget, de a megvalósítás még mindig távoli víziónak tűnik. Az űrkutatás azonban rohamosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, és ebben vállalatunknak is volt szerepe. Következzék a Bosch és az űrkutatás rövid közös története.
A Vosztok-1 1967 szeptemberében a Budapesti Nemzetközi Vásár területén (Fortepan —Adományozó/Donor: Kristek Pál)
Mielőtt 1961-ben Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén megkezdte az emberiség első űrutazását, a tudósok rengeteg számítást végeztek, hogy minden körülményre felkészüljenek. Azonban, hogy minden működik majd az űrben, abban senki sem lehetett biztos, hiszen egy addig teljesen ismeretlen közegben kellett bizonyítania a gépeknek. Szerencsére az első űrutazás sikeresnek bizonyult, Gagarin épségben visszatért a Földre. Az űrkutatás további fejlődéséhez azonban elengedhetetlenné váltak a szimulációs rendszerek. Ezekre azért volt szükség, hogy ugyanolyan vákuumot tudjunk létrehozni, mint az űrben, ultraalacsony hőmérséklettel és erős napsugárzással kombinálva.
Mozikból az űrbe
1966-ban a Bosch ezért azt a feladatot kapta, hogy készítsen napszimulátorokat két űrszimulációs kamrához. Vállalatunkra azért esett a választás, mert ekkor már többéves tapasztalatunk volt a mozivetítők fényes ívlámpáinak gyártásával kapcsolatban, amelyek optikai felépítése hasonló volt a napelemes szimulációs vetítőrendszerekéhez. A stuttgarti mérnökcsapat a projekt keretében fejlesztette ki első ilyen jellegű termékét, a „Bosch Napot”, amellyel számos európai kutatóműholdat tettek próbára.
Munkában a Bosch Nap
A Bosch ezt követően, 1969-ben került először a világűrbe. Egy kísérlet során, 74 000 kilométeres magasságban a bolygóközi elektromágneses tereket tanulmányozták kutatóink. Miután egy kis bárium-réz-oxidot tartalmazó kapszulát meggyújtottak, az elektromosan töltött báriumrészecskék követték a mágneses erővonalakat, és izzó vörös ködfelhőt alkottak. Az üstökös farkához hasonló báriumfelhő megfigyelésére a chilei és arizonai űrteleszkópokat speciálisan erre a célra kifejlesztett TV-kamerákhoz kapcsolták, amelyek a gyenge fényjelek alapján képeket készítettek, és lehetővé tették a kísérlet elemzését.
A következő mérföldkőnek az 1978-as év tekinthető, amikor az Industrial Equipment divízió bekapcsolódott az Ariane-1 európai hordozórakéta megépítésébe. Egy gyűrű alakú, 2550 liter vizet befogadó tartályt kellett készíteni az első rakétafokozat hűtésére. A víztartály 16 nikkel-króm acél félhéjból állt, amelyeket a reutlingeni üzem csőépítő csapata állított elő. Az anyagnak rendkívül szigorú követelményeknek kellett megfelelnie: például ellenállni a felszállás közbeni extrém igénybevételnek, miközben fontos szempont volt az is, hogy a tartály viszonylag könnyű legyen.
A televíziós kamerával készített kép az üstökösről
Az Ariane-1 hordozórakéta
Műholdak hozták a nagy áttörést
Az 1980-as évek elhozták a Boschnál az űrutazás aranykorát. Nagy nemzetközi elismerést váltott ki a cégünk által gyártott műholdstabilizáló rendszer. Ez lényegében egy gyorsan forgó giroszkópos kerék volt, amelyet a műholdak belsejében helyeztek el, így biztosítva, hogy azok a helyükön maradjanak. A giroszkóp segítségével ugyanis a műholdak megtartották pozíciójukat, így az antennáikat pontosan a Föld megfelelő vételi területeihez lehetett igazítani.
A műholdaknál használt giroszkópok hatalmas technológiai lépésnek tekinthetők
Az űrprogram második nagy bővítése szintén a műholdakhoz kapcsolódik. Az ANT Nachrichtentechnik vállalat részesedésének megszerzését követően, sikerült olyan megoldásokat fejleszteni, amelyekkel össze lehetett kapcsolni a műholdak átviteli rendszereit például TV-, rádió-, telefon-, telex-, adat- és egyéb kommunikációs szolgáltatásokhoz. Az ANT földi állomásokat is épített világszerte a műholdjelek vételére és feldolgozására. Az egyik legsikeresebb termék egy speciális erősítő volt, minden műhold „szíve”. A feladata az volt, hogy a műholdak és a földi állomások közötti jeleket megfelelő mértékben felerősítsék. Később sikerült egy kicsit messzebbre is jutnunk az űrben. A NASA Mars Global Surveyor 1998-ban kezdte meg a képek és adatok továbbítását – amit a Bosch Telecom nagy teljesítményű tápegysége erősít fel.
A földi állomások megépítése újabb mérföldkövet jelentett
Gyújtógyertyák az űrben
A Bosch azután is részt vett különféle űrkutatási projektekben, hogy kilépett az űr- és távközlési szegmensből. E tevékenységek némelyike a földi termékek rendkívül szokatlan felhasználását jelentette. 2002-ben két Bosch gyújtógyertya részt vett egy űrsikló-küldetésben, biztosítva ezzel egy geofizikai kísérlet energiaellátását.
De nemcsak gyújtógyertyákat küldtünk az űrbe, hanem például fúrókat is! A NASA 2007-es Phoenix Mars-misszióján, a RotoZip leányvállalat speciális fúrója fontos szerepet játszott a talajminták vételében. A minták elemzése végül megerősítette a kutatók azon gyanúját, hogy a marsi talaj fagyott vizet tartalmaz.
A fentiek mellett, 2013-ban a Bosch Rexroth pedig a NASA mérnökeit is támogatta azzal, hogy kifejlesztette a hidraulikus alkatrészeket egy indítópulthoz: a projekt során azt vizsgálták, hogyan lehet leszállni a Marsra?
Hallgatózunk az űrállomáson
Nem sokkal később a Bosch egy olyan eszközt és szoftvert fejlesztett SoundSee néven, amely a jövőben megváltoztathatja az űrhajók és állomások karbantartását. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) már 2019-ben rendszeresítették is, használata pedig rengeteg időt spórolhat meg az asztronautáknak, amellett, hogy nagymértékben növeli a biztonságot.
A Bosch és az űrrobotikára szakosodott amerikai vállalkozás, az Astrobotic által tervezett SoundSee egy olyan érzékelőrendszer, ami a gépek, berendezések által kibocsátott zajt elemzi. Mesterséges intelligencia segítségével kiszűri a hibás eszközöket, vagy azt, ha egy berendezés közel jár a meghibásodáshoz. A tesztek során a SoundSee mikrofonjai folyamatosan rögzítik azt a zajt, amelyet az űrállomás fedélzetén lévő gépek és berendezések működés közben kibocsátanak. A felvételeket ezt követően elemzik. A megjelölt felvételekből a kutatók feladata meghatározni, hogy az egyes gépek által kibocsátott zaj „normálisnak” számít-e, vagy eltér korábban rögzített tipikus hangmintától. Ha a SoundSee észlel valamilyen rendellenességet, az ISS személyzetét értesítik erről, így időben meg tudják vizsgálni az érintett alkatrészt és megelőzhetnek egy esetleges hibát.
A Marson is sikerült irányítani
A SoundSee-nél is hosszabb utat tettek meg azok a sebesség- és gyorsulásérzékelők, amelyek 2021-ben a NASA Ingenuity űrhelikopterével landoltak a Marson. Ez az űrjármű megmutatta, hogy lehetséges irányított motoros repülés idegen égitesten is. Az érzékelők helyt álltak a vörös bolygón, és ezzel csatlakoztak a korábban felsorolt Bosch-termékek hosszú sorához, amelyek már az űrben is beváltak.
Még egy magyar vonatkozást, érdekességet meg kell említenünk: A Magyar Űrhajós Program (Hunor) négy űrhajósjelöltje közül ketten, Cserényi Gyula és Kapu Tibor éveken keresztül a Bosch hatvani és budapesti telephelyét gazdagította tudásával és munkájával. Ez úton is gratulálunk nekik és sok sikert kívánunk életük legnagyobb kalandjához!
