Egy legendás márka egyik leghíresebb járműve: a Mercedes-Benz 300 SLR alkotta meg a Silver Arrow (ezüst nyíl) kifejezést. A versenyautó azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, mert Stirling Moss pilóta és Denis Jenkinson navigátor irányításával 70 évvel ezelőtt megnyerte a Mille Miglia versenyt.
A járműre festett 722-es szám a győztes csapat indulási idejét jelenti, ugyanis 1955. május 1-jén, reggel 7 óra 22 perckor startoltak el, majd a legjobb idővel teljesítették az 1000 mérföldes közúti versenyt Bresciától Rómáig és vissza.
A rajtszám védjegyévé vált, pedig csupán a rajt időpontjából adódott
Rendhagyó felszereltség
A Mercedes-Benz Múzeumban található 300 SLR felszereltsége versenyautóhoz képest szokatlannak tűnik. A műszerfal szinte teljesen úgy néz ki, mint egy 1950-es évekbeli személygépkocsié. A kormánykerék bal oldalán található forgókapcsolóval lehet beindítani a háromliteres, M 196 S soros nyolchengeres motort, amelynek teljesítménye 203 kW (276 LE). Mivel közúti versenyeken indult, így világítással is felszerelték, amelyet több fokozatban lehet szabályozni: akárcsak egy szériaautóban, ebben a járműben is lehet parkoló-, tompított és távolsági világítást állítani. A jelzőfények, a gyújtás visszajelzői és a fordulatszámmérő jobb oldalon találhatók.
Németesek előnyben: a műszerfal akár egy korabeli személyautóból is származhatna, néhány árulkodó jel van csupán
A műszerfal bal alsó részén helyet kapott karral működtethető a friss levegő beáramlását szabályozó csappantyú, a kormánykerék mögött, jobbra található fojtó szabályozza a hidegindítást, a fordulatszámmérő alatt jobbra pedig az üzemanyag-tartalék visszajelző található. A Scintilla mágneses gyújtáskapcsolót egy szintben helyezték el az első utas ülésével. A 0, 1, 2 és 1+2 beállítások közül lehet választani, annak megfelelően, hogy melyik mágneses gyújtáskapcsolót akarja működtetni a sofőr, de akár mindkettő egyszerre is használható.
A sebességmérőt kihagyták
A vezető a kormánykeréken keresztül közvetlenül láthatja a nagy, középen elhelyezett Veglia fordulatszámmérőt. A skála 11 000 fordulat/percig terjed, az optimális motorfordulatszámot jelző piros jelölés 7000 fordulat/percnél található. A fordulatszámmérő bal és jobb oldalán kisebb műszerek jelzik az olajnyomást és a hűtőfolyadék hőmérsékletét. Az egyetlen dolog, ami hiányzik a versenyautóból, az a sebességmérő. Ennek oka, a gyártó akkori mottója volt: hajts olyan gyorsan, amennyire a jármű és az útviszonyok engedik.
Rendszámot is kapott
Mivel a 300 SLR-t hosszútávú versenyekre építették, még rendszáma is volt, így közúti forgalomban is részt vehetett. Persze ettől függetlenül, ízig-vérig versenygép volt, hiszen tervezésekor a W 196 R Formula 1 versenyautót vették alapul.
Még a kormánykerék is különleges
A Mercedes-Benz a fentiek mellett még olyan részletekre is figyelt, hogy a versenyzők kiválaszthassák a számukra ideális kormánykerék típusát. Hetven évvel ezelőtt Stirling Moss a háromküllős kormánykerék mellett döntött, hogy mindig jól láthassa a műszerfalat. A Mille Miglia megnyerése után a brit versenyző megkapta ezt a kormánykereket emlékbe. Később a négyküllős változatot szerelték be versenyautóba, Stirling Moss azonban mindig az eredeti, 1955-ös kormánykereket használta ebben az autóban, mint a márka nagykövete. Ma is a három küllős kormánykerék hiteles másolatával csodálható meg a kiállított versenygép.
Nyomd meg a „D” betűt!
Ha már az apró részletekről van szó, további érdekesség, hogy a versenyautó csomagtartó fedelén egy nagy „D” betű, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság országjele nyitja a csomagtartót, amelynek alján két pótkerék található.
Azért, hogy az autó minél jobb menetteljesítményekkel rendelkezzen, a tervezők lemondtak a hátsó hangtompítóról, így két nyitott kipufogócső harsog a jármű jobb oldalán. Ezért ott ajtó sincs, csak a vezető oldaláról lehet be- és kiszállni.
Ilyen pedálsort ritkán látni
A roadster belsejébe pillantva látható a pedálok szokatlan elrendezése. A gáz- és fékpedálok a széles sebességváltó-alagút jobb oldalán találhatók, míg a kuplungot a baloldalon helyezték el. A speciális pedálelrendezésnek köszönhetően a vezetőülés előre szélesedik. A navigátor ezért egy keskenyebb és alacsonyabb kagylóüléssel kellett, hogy beérje. Persze az elengedhetetlen volt, hogy a navigátor jól lássa az útvonalat. Ezt sikerült megoldani, Denis Jenkinson navigátor pedig jelentős szerepet játszott az 1955-ös Mille Miglián aratott győzelemben. A brit autós újságíró egy erős fémkeretbe csavarozott papírtekercsről olvasta fel Stirling Mossnak az útvonal részleteit. Ennek a hiteles másolata szintén látható a Mercedes-Benz Múzeumban.
A kagylóülést kék kockás gabardin anyaggal kárpitozták, amely a 300 SL „Gullwing” (W 198) modellből ismerős lehet a márka rajongóinak. Az oldalsó párnákat kék bőrrel vonták be. A kardánalagútban lévő tengely akár 7800 fordulat/perc tartós forgást is produkált, miközben a nyolchengeres motor teljesítményét a hátsó tengelyhez továbbította.
Áramvonalas forma
A 300 SLR karosszériája a kor aerodinamika tudásának megfelelően optimalizált. Így alakították ki a fejtámlák mögötti áramvonalas burkolatokat is. Ezek gyorskioldó rögzítéssel felhajthatók. A vezető oldali burkolat alatt található az üzemanyagtank fedele. A műanyag szélvédő védi a 300 SLR utasait a nyitott versenyautóban fellépő erős légáramtól. Ez az anyag lehetővé tette a keret nélküli, erősen ívelt szerkezet kialakítását.
Aerodinamikai szempontból is igazi különlegesség volt a maga idejében
Mindig a maximumot hozták ki a gépből
A brit versenyzőlegenda Jenkinson segítségének köszönhetően a 1955-ös Mille Miglia versenyen minden helyzetben a lehető legtöbbet hozta ki a 300 SLR-ből, akár keskeny hegyi utakon vagy városokon, akár hosszú, sík egyeneseken keresztül haladtak. Így a Mille Miglia történetének legjobb idejét érték el, 10:07:48 óra alatt, 157,6 km/órás átlagsebességgel teljesítették az 1600 kilométert. A második helyen Juan Manuel Fangio végzett az összetett értékelésben, ezzel a Mercedes-Benz kettős diadalt aratott 75 évvel ezelőtt.
A kor legnagyobb presztízzsel rendelkező versenye volt a Mille Miglia
Stirling Moss, a legenda
„Együtt értük el – köszönet és szeretet”. Stirling Moss ezt írta a motorháztetőre, közvetlenül a vezetőülés elé 2005. május 19-én, 50 évvel legendás győzelme után. „A 300 SLR volt a valaha épített legjobb autó” – mondta tíz évvel később, 2015-ben a járműről, hozzátéve: „Fantasztikus volt vezetni ezt a Mercedest!” A versenyző élete elválaszthatatlanul összekapcsolódott a 300 SLR versenyautóval. Amikor 2020. április 12-én, 90 éves korában elhunyt, a Mercedes-Benz Classic többek között a „The Last Blast” című rövidfilmmel tisztelgett előtte.
Csak egy idényt futott
A német autógyártó azért is tartja ilyen nagy becsben a legendás autót és a versenyzők emlékét, mert 1955 volt a Mercedes-Benz addigi legsikeresebb motorsport-szezonja. Az októberi Targa Florio drámai fináléja után a 300 SLR megnyerte a márka számára a sportautó-világbajnokságot. Fangio pedig a Silver Arrow W 196 R-rel sorozatban második Formula-1-es világbajnoki címét gyűjtötte be.
A diadalok mellett egy tragédia árnyékolta be az évet, 1955-ben ugyanis súlyos baleset történt a Le Mans-i 24 órás futamon, amely 83 halálos áldozatot követelt, köztük a Mercedes-Benz gyári pilótája Pierre Levegh is életét vesztette. Nem emiatt a tragédia miatt döntött azonban úgy a márka, hogy az 1955-ös szezon végén a 300 SLR visszavonul.
Csupán egyetlen rajt jutott Mille Miglia esetében a 300SLR-nek
Az elhatározás már korábban megszületett, mert 1956-tól a vállalat teljes mértékben az új gyártmányú járművek fejlesztésére akart koncentrálni. A 300 SLR így csak egy évet töltött a versenypályán, az azonban örökre a motorsportok történelemkönyvébe írta magát.
