Az autók szerelmesei már akár emlékezhetnek is arra, amikor a Mercedes-Benz bejelentette a W 202, azaz az első C-osztály érkezését. A közvélemény ugyanis hangos felhördüléssel fogadta a minden addiginál fiatalosabb és gömbölydedebb modellt. Ez már 30 éve volt.
Nem volt könnyű dolga az első C-osztálynak, hiszen a legendás W 201 utódjaként érkezett, amely ugyan sikeres volt, de a gyáriak tudták, a fiatalabb korosztályt az a modell sem tudta igazából megszólítani. Nem véletlen, hogy az utód négy olyan kivitelt kapott, amelyek egészen más közönségnek szóltak. A Classic, Elegance, Esprit és Sport nevek külön magyarázat nélkül is jól mutatják miről szóltak. A W 202 azonban nem csak emiatt különleges. Ez volt ugyanis az első olyan típus, amiből gyári AMG kivitel készült. Ekkoriban ugyanis az AMG még egy önállóan prosperáló autónemesítő műhely volt.
Kompakt siker
Az autószeretők mellett a konkurensek is kikerekedett szemekkel fogadták az új csillagos szedánt. Láthatóan a BMW és az Audi szakemberei sem tudtak mit kezdeni a jelenséggel: a C-osztály eladásai szárnyaltak. 1993 és 2001 között csaknem 1,9 millió ilyen autó hagyta el a gyártósorokat. Pedig a Mercedes-Benz vezetői tulajdonképpen biztosra mentek. Azt tudták – a Baby Benznek is csúfolt W 201 sikerei után –, hogy a méret nem lehet akadálya a vevőkör bővítésének, így arra koncentráltak, ahol továbbra is hátrányban érezték a terméket: a különböző vevői igényekre és a személyre szabhatóságra.
A W 202 volt az első Mercedes-Benz modell amely igazán meg tudta szólítani a fiatalabb korosztályt is
Persze a technikai fejlődés sem maradhatott el. Új, hengerenként négyszelepes benzines és dízel erőforrásokkal érkezett, amelyek nagyobb teljesítményt és visszafogottabb fogyasztást hoztak. Ugyanakkor megérkezett a C 36 AMG névre keresztelt változat is, ami 280 lóerőt biztosított a kompakt szedánnak. És ha mindez még nem lenne elég, akkor hozzá kapcsolható a modellpaletta elnevezésének megújítása is, hiszen az S-osztály után a C volt az első típus, ami családnevet kapott, ahogy később a nagyobb testvér E-osztály is tette.
Gömbölydedebb, belül nagyobb és biztonságosabb
A típus érdemben nem volt nagyobb az elődnél, a belső térben viszont hatalmas növekedést értek el a szakemberek. A tervezési fázisra nemrég a márka akkori fejlesztési vezetője, Hermann Gauss így emlékezett: „a közép-európai népesség növekedése motivált bennünket”.
Helykínálat szempontjából komoly előrelépés volt még a gömbölydedebb formák ellenére is
Ez azt jelenti, hogy a családok több tagból álltak, több helyre volt szükség az autókban. Ezt a motor, a tengelyek és a sebességváltó áttervezésével és az üzemanyagtartály áthelyezésével érték el. Ez utóbbi például a W 201-ben még a hátsó ülések mögött kapott helyet, itt azonban már műanyag tankot használtak, amit szabadabban formázhattak és beépíthettek az ülések alá.
A Mercedes-Benz már ekkor is az utasvédelem élharcosának számított, viszont a mérnökök ennél a modellnél az oldalsó ütközésvédelemre is fokozott figyelmet fordítottak. A masszív ajtópaneleket csövekből készült vázzal erősítették tovább, a B-oszlop pedig masszív megerősítést kapott a küszöbcsatlakozásnál.
Az utasvédelem terén továbbra is utat mutatott a kategóriának
Az időtlen forma és a fejlett technolódia mellett a mérnököknél a környezettudatosság is kiemelt figyelmet kapott. Az alkatrészek 85 százaléka újrahasznosítható volt, ami akkoriban kiemelkedő eredménynek számított.
Műszaki csemegék
A már említett, hengerenként négyszelepes benzines motorokat más gyártók is építettek már akkoriban. Az elektronikus vezérlésüket a Bosch szállította, csakúgy, mint a dízelek esetében. Utóbbi motoroknál a stuttgarti mérnökök alkalmazták először a négyszelepes megoldást, ami nagyobb teljesítményt és nyomatékot biztosított. A motorpaletta 75 lóerőtől 193 lóerőig terjedt a modell bemutatásakor.
A klasszikus erényeket úgy tartotta meg, hogy közben szinte minden porcikájában új volt
A futómű szintén tartogatott érdekességeket. Itt mutatkozott be az első futómű kétlengőkaros elrendezése, a hátsó független, többlengőkaros futóművet pedig szintén továbbfejlesztették. Ennek eredményeképp sokat javult a modell kezelhetősége. Ennek ékes példája volt a motorsportban látható tendencia. Mert bár az előd is sikeres volt a Német Túraautó Bajnokságban (DTM), 1993-ra elolvadtak a W 201 sikerei. A W 202 viszont ismét az élre repítette a márkát és ezt sokan épp a futóműben rejlő lehetőségeknek tulajdonították.
A siker igazi titka
Az igazi titok azonban nem a műszaki oldalon végbement fejlődésnek volt köszönhető. Ezt mindenki elvárta a Mercedes-Benz modellektől, mondhatni természetes volt a fejlődés. Az emberek már arra sem kapták fel a fejüket, hogy az alapfelszereltség részévé vált a vezető oldali légzsák, az oldalsó ütközésvédelem, az elektronikus blokkolásgátló (ABS), a szervokormány, a központi zár vagy épp az ötfökozatú sebességváltó.
A siker kulcsa a négy különböző felszereltségi irányvonal volt. A klasszikus, visszafogott változat (Classic) mellett megérkezett a fiatalosan pimasz Esprit, a stílusosan elegáns Elegance és a dinamikus Sport kivitel is.
Az Esprit színes, friss belső kárpitjai mellett 25 milliméterrel alacsonyabb futóművet is kapott. Ezzel egészen más hatást keltett. Szintén ennyivel volt alacsonyabb a Sport kivitel is, azonban itt a rugók és a lengéscsillapítók is mások voltak. Emellett szélesebb gumiabroncsokat és más keréktárcsákat is kapott a sportos kivitel. Az Elegance névre keresztelt változatban, exkluzív fa díszítések és betétek fokozták a hangulatot.
Az Esprit kivitelek igazi egyéniségek voltak
Az Esprit és a Sport változatok szóltak igazából az újonnan megszólított célközönségnek és teli találatnak bizonyultak. Ezek a modellek az eladások 1/3-át adták, olyan embereket értek el, akik többségükben korábban nem vásároltak Mercedes-Benz személyautót.
A vevőkört 1996-tól tovább bővítette a kombi változat, amelynek tervezéséről még 1986-ban döntött a vállalat vezetése. A kompakt osztály első prémium kombija volt ez, és adottságainak köszönhetően ez is új célközöséget tudott vonzani a gyártóhoz.
Erőnyerő
Nem szabad megfeledkeznünk a korábban már említett AMG változatról sem. Az 1993 őszén bemutatott C 36 AMG alapja a C 280 Sport volt. A 2,8 literes motor furatát és löketét úgy módosította az AMG, hogy végül 3,6 literes lökettérfogatú lett. Ennek és a módosított főtengelynek, valamint dugattyúknak köszönhetően 280 lóerőre nőtt a teljesítménye. Nem csak ez volt azonban a változás. A futómű az eredeti 25 milliméteres leeresztéshez képest is 10 milliméterrel lejjebb került. Más lett az első és hátsó lökhárító és oldalsó küszöbtoldatok is megjelentek a modellen. Ebből a kivitelből 1993 és 1997 között 5221 darab készült, majd 1997 szeptemberében egy új 8 hengeres erőforrás debütált a C 43 AMG változatban. Ez már 306 lóerős teljesítményt biztosított, majd 1998-ban megérkezett a C 55 AMG, ami már 347 lóerővel hódított.
Sportsikerek
A C-osztály népszerűsége annak is nagyban köszönhető volt, hogy 1994-ben azonnal megnyerte az akkor elképesztően népszerű Német Túraautó Bajnokságot (DTM). A V6-os benzinmotor ekkor még 400 lóerős teljesítményt biztosított Kalus Ludwig számára, egy évvel később Bernd Schneider viszont már egy 440 lóerős változattal védett címet a Mercedes-Benz sportrészlegének és elhódította a Nemzetközi Túraautó Bajnok (ITC) címet is.
Megújulás a hosszú életciklus titka
A gyártási idő alatt több újdonság is érkezett a típushoz, amelyekből a Bosch mérnökei is kivették a részüket. 1995-ben bemutatkozott a C 230 Kompressor változat, ami a nevéből sejthetően egy Roots mechanikus feltöltőt kapott. Ez nagyobb nyomatékot és a turbóval szemben jobb vezethetőséget biztosított. 1997-ben új V6-os erőforrások érkeztek (C 240 és C 280) amelyekhez elérhetővé vált az elektronikus menetstabilizáló rendszer (ESP) is. Szintén ezekben a modellekben mutatkoztak be az överőhatárolókkal felszerelt övfeszítők és a fékasszisztens rendszer is.
Dízel fronton sem volt megállás, a C 250 Turbodiesel 150 lóerőt biztosított, ami akkoriban kiemelkedő volt. A C 220 CDI pedig már közösnyomócsöves motort tudhatott magénak, természetesen Bosch technológiával felvértezve. A 125 lóerős teljesítmény talán nem tűnik soknak, pedig ez a motor volt a méretosztály legnagyobb nyomatékú erőforrása, miközben károsanyag-kibocsájtásban és fogyasztásban is új mércét állított fel.
1993 és 2000 között 1 626 383 limuzint gyártottak a 202-es sorozatból. 1996 és 2001 között ezekhez még 243 871 kombi is csatlakozott. Nekik kívánunk most boldog születésnapot!
