1884-ben, az akkor 22 éves Robert Bosch New Yorkba utazott. Tudását és tapasztalatait szerette volna bővíteni azáltal, hogy az elektrotechnika nagy úttörőitől, Thomas Alva Edisontól és Sigmund Bergmanntól tanul. Ez az utazás sok szempontból meghatározta Robert Bosch későbbi pályafutását. Erre tekintünk most vissza.
Lenyűgöző fényár
Amikor 1884-ben belépett a müncheni Hoftheaterbe a fiatal gépészmérnök, Robert Bosch, lenyűgözte a csarnokban 40 000 gyertya fényerejével világító 2500 izzó. A ragyogást az amerikai feltaláló, Thomas Alva Edison szabadalma tette lehetővé. Robert Bosch akkoriban a stuttgarti Műszaki Egyetem hallgatója volt, az ottani professzora küldte Münchenbe, hogy nézze meg a Hoftheater villanyvilágítását, és szerezzen ajánlólevelet egy New York-i székhelyű, Edisonnak termékeket szállító céghez. Miután ez sikerült, az ajánlólevéllel és örökségének egy részével a zsebében az ifjú Bosch Rotterdamba indult, és ott május 24-én felszállt egy New Yorkba tartó hajóra.
Reményteli utazás
A tizenkét napos út alatt vezetett naplója bepillantást enged reményeibe és félelmeibe: „Kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesznek az ajánlásaim, és hogy talán mégsem kell alulról kezdenem. Éveket vethetne vissza, ha pincérként vagy pékfiúként kellene dolgoznom”. Nem volt kétséges azonban, hogy nagyon elszánt volt az út során: „De mindegy, most mindent meg akarok tenni azért, hogy előbbre jussak, és furcsa lenne, ha nem sikerülne egy olyan országban, ahol sokan, akiknek még a jószándékuk sem volt meg, elértek valamit. És a jószándék az, amiben nem lesz hiányom.” Majd így folytatta naplóbejegyzését: „Talán jobb, ha előbb keményen meg kell dolgoznom érte. Ha így teszek, akkor szerintem hamarosan azzá válok, amit az amerikaiak „okosnak” neveznek”.
A fiatal Robert Bosch
New York-i Németország
New York Cityben partra szállva lelkesedése csak fokozódott, amikor megpillantotta a város hatalmas épületeit, a nagy nyüzsgést és rácsodálkozott az akkoriban átadott, monumentális Brooklyn hídra.
New York-i tartózkodása során sok más német bevándorlóhoz hasonlóan Robert Bosch valószínűleg a Lower East Side környékén található „Kis-Németországban” talált magának lakhelyet. Itt több mint 250 000 ember élt, és a mindennapi kommunikáció nyelve a német volt. Ráadásul a német kultúrát is ápolták, színházak, zenés szórakozóhelyek és persze sörözők gondoskodtak erről. Az emberek tehát továbbra is főként honfitársaik között éltek, és velük együtt dolgoztak a gyárakban. Valószínűleg Robert Bosch esetében sem volt ez másképp, mert a következő évben, amikor Londonban dolgozott, egy kocsmalátogatás és a helyiekkel folytatott élénk eszmecsere után azt írta: „Azt hiszem, itt három hónap alatt többet tanulok angolul, mint Amerikában egy év alatt”.
A legnagyobb korabeli német söröző az Atlantic Garden New Yorkban
Éjszakai fények
Már az 1880-as évek Manhattanje is sűrűn beépített volt, lakossága elérte az 1,2 millió főt. Az épületek gombamód szaporodtak, a város hihetetlen ütemben bővült. New York City azonban éjszaka volt a legpompásabb, amikor a várost számtalan elektromos izzó világította meg. Ez annak volt köszönhető, hogy 1882-ben Thomas A. Edison megbízást kapott az első helyhez kötött erőmű megépítésére, és ezzel hozzájárult New York város villamosításához.
Amerikai álommunka
New York már ekkoriban is nyüzsgő nagyváros volt és ipara lenyűgözte a fiatal Robert Boscht
Robert Boscht is lenyűgözte az új technológia. Ráadásul ajánlólevelének köszönhetően állást kapott a város villamosításával foglalkozó S. Bergmann & Company vállalatnál. Sigmund Bergmann az amerikai álmot élte: 1870-ben, 18 évesen elhagyta Türingiát, és New Yorkba ment, ahol szakképzetlen munkásból sikeres vállalkozóvá vált. Edisonnal együtt alkotta meg az új elektromos világítási rendszer alkatrészeit, amelyeket a saját gyárában készített – Edison partnereként. Edison 1882 óta használta a New York-i Lower East Side kerületben található épület legfelső emeletét kísérleti laboratóriumként, Bosch pedig többször is találkozott vele ott.
Keserű valóság
Robert Boscht azonban néhány hónappal később elbocsátották, amikor a Bergmann üzletei akadozni kezdtek. Hamarosan új munkát talált a szomszédos Edison Machine Worksnél, amely a Bergmannéhoz hasonló termékeket gyártott. Ez a gyár azonban nyomasztó hangulatú és szűkös volt. Mintegy 800 szerelő, munkás és irodai alkalmazott zsúfolódott össze viszonylag kis helyen. Robert Bosch nehezen tudta összeegyeztetni igazságérzetét a munkakörülményekkel. Nagyon zavarta a vállalat munkaerő-felvételi és kirúgási gyakorlata is, ami szerint a munkásokat gyorsan felvették, majd ugyanilyen gyorsan el is bocsátották a gazdasági helyzettől függően.
A munkások sorsának javítása érdekében az Egyesült Államokban is szakszervezetek alakultak. Robert Bosch is csatlakozott az egyik ilyen szervezethez, a Knights of Laborhoz. Az 1869-ben alapított szerveződés követelései között szerepelt a nyolcórás munkanap és a gyermekmunka eltörlése. Az 1884-ben 100 000 tagot magáénak tudó szervezet korához képest nagyon progresszív volt, a nőket és a feketéket is egyenrangúként fogadta el. Az ázsiai munkásokat azonban kizárták.
Valószínűleg az ázsiai bevándorlókkal kapcsolatos bánásmód és az amerikai társadalom egy részére jellemző szigorú faji szegregáció is hozzájárult ahhoz, hogy Robert Bosch Egyesült Államokról alkotott képe átalakult. Ezzel kapcsolatban ugyanis azt írta, hogy részben azért ment Amerikába, mert apja és idősebb testvérei nézetei demokratává tették. Az ottani tapasztalatoktól azonban kevésbé volt lelkes: „Álmodozó lévén nem szerettem olyan országban élni, ahol hiányzott az igazságosság sarokköve: a törvény előtti egyenlőség”.
A fiatal Robert Bosch végül nem tudott úgy „érvényesülni” az Egyesült Államokban, ahogyan azt az oda vezető úton elképzelte. Hogy ez a viharos üzleti világnak vagy a társadalmi és személyes körülményeknek volt-e köszönhető, esetleg annak, hogy nagyon hiányzott neki a stuttgarti menyasszonya, Anna, az csak találgatások tárgya. Az azonban biztos, hogy kint tartózkodása során néhány hónap elteltével érezte a késztetést, hogy visszatérjen Európába.
Bosch számára nem úgy sikerült az amerikai kaland ahogy előre elképzelte, de végül ez is hozzájárult újító szemléletéhez
A nagy kaland vége: vissza Európába
1885 áprilisában így írt erről egy barátjának: „Amint tudok váltani, el fogok menni”. Azt tervezte, hogy Rotterdamban keres munkát, hogy „olyan állást találjak, ahol nemcsak kézügyességet szerezhetek, hanem olyan dolgokat is megtanulhatok, mint például a költségszámítás. A manuális készségek önmagukban nem elegendőek”. 1886-ban, londoni és magdeburgi kitérőket követően elegendő szaktudásra tett szert ahhoz, hogy Stuttgartban megalapítsa saját „precíziós mechanikai és elektrotechnikai műhelyét”. Robert Bosch New Yorkban eltöltött idő alatt szerzett tapasztalatai azonban egész életére hatással voltak emberként és vállalkozóként egyaránt.
Robert Bosch végül Európában épített karriert
