Rengeteg új találmánnyal járult hozzá cégcsoportunk az autóipar fejlődéséhez, de kevés eszköznek volt akkora sikere, mint az elektromos autókürtnek. Nem túlzás azt állítani, hogy az 1921-ben piacra dobott termék nagyban hozzájárult a Bosch későbbi sikereihez is. Következzen egy kis dudatörténet.
Még az államfő is tülkölt egyet
Tíz éves szünetet követően 1921-ben rendezték meg a háború utáni első berlini autókiállítást. Európa legnagyobb kiállítótermében a Bosch bemutatta azóta legendássá vált legújabb találmányait, például új gyújtásmodulokat, világítási rendszereit, olajozóit, fényszóróit és gyújtógyertyáit. Azonban nem ezek az eszközök, hanem az új Bosch autókürt volt az, amely mágnesként vonzotta a látogatókat. Szinte minden vendég meg akarta szólaltatni, hogy hallja jellegzetes hangját. Még az akkori német elnök, Friedrich Ebert sem tudott ellenállni a csábításnak, ő is megnyomta a kürt kapcsolóját.
Amikor még nem volt duda az autókon
Azért lehetett ekkora attrakció a kiállításon bemutatott újfajta duda, mert a huszadik század elején, az első gépjárművek megjelenésekor még nem használtak kürtöt. Az autók annyira ritkák és emiatt szokatlanok voltak az utakon, hogy pusztán megjelenésük, hangjuk elég volt ahhoz, hogy felhívják magukra a figyelmet, szükségtelen volt további figyelmeztető jeleket kiadni. De ahogy a járművek egyre jobban elterjedtek és nőtt a forgalom, a biztonsági előírások is szigorodtak. 1910 -ben végül kötelezővé tették az autósok számára a hangjelzés használatát.
Kezdetben káosz volt
Mivel azt még nem szabályozták, milyen is legyen pontosan az autók hangjelzése, ezért néhány éven keresztül minden gyártó, illetve autótulajdonos úgy oldotta meg a feladatot, ahogy tudta. Emiatt akkoriban egy nagyváros utcáin mindenféle megoldással találkozhattak a járókelők. A különböző erősséggel és eltérő hangzással nyomkodott hangkeltők persze hamar idegesítővé váltak, ezért felmerült az igény egy kifejezetten az autókhoz kifejlesztett hangjelző készülékre.
Az első világháború betett a dudáknak
A Bosch már 1914 áprilisában bejegyzett egy elektromos jelzőcső szabadalmat, de az első világháború kitörése miatt mérnökeink évekig nem folytatták ezt a munkát. Csak a háború után, 1919 elején vették elő újra a terveket. Gottlob Honold (aki a Bosch máig használt logóját is papírra vetette) mérnök vezetésével olyan jelzőberendezés kifejlesztését tűzték ki célul, amely távolról is hallható, és könnyen, akár egy kézzel is használható. Emellett fontos szempont volt az is, hogy olcsón és nagy mennyiségben lehessen előállítani.
Az orgona adta az ötletet
Az eredmény egy, az addigiaktól teljesen eltérő hangjelző rendszer lett. Az eszköz egy elektromágnest tartalmazott, amely rezgést keltett egy membránon, és viszonylag tiszta hangot adott ki, igaz, nem a szükséges tartományban. Ezért tovább kellett fejleszteni a kürtöt, ehhez pedig egy jól ismert hangszer, az orgona adta az ötletet. Az ott használt „zárt cső” elvet alkalmazva egy második membránt is telepítettek a dudába, a hangzás így már kellemes és tiszta volt: lényegében ekkor jött létre a máig is jellemző autóduda hang. Ráadásul a kürt megfelelő hangerővel is szólt. Az akkori követelményeknek megfelelően ugyanis nyílt terepen két kilométerre is elhallatszott, ha valaki dudált egyet.
Amikor mindenki dudált
A Bosch új autókürtje túl jól sikerült, legalábbis az akkori gyalogosok és városlakók valószínűleg ezt gondolták: valóságos dudálási láz tört ki sok helyen. Az újdonság varázsa miatt, aki szert tett egy Bosch dudára, az tülkölt, sokszor akkor is, amikor nem kellett. Persze ezt is hamar megelégelték a dudaszónak kitett városlakók, ezért ismét szabályozni, vagyis halkítani kellett a kürtöket. A második, halkabb hangjelzésre szolgáló fojtószelepet hamarosan kötelezővé tették lakott területen. Ettől függetlenül továbbra is csábító lehetőség maradt az akkori sofőrök számára, hogy a szabályozással ellentétben nagyobb hangerővel is tülköljenek. A Bosch ezért indította el ma már ikonikus plakátkampányát, hogy önmérsékletre intse az autósokat.
Még a politikusok is szirénáztak
Vállalatunk még szintén a húszas években kifejlesztette a megkülönböztető jelzésekhez használt sziréna ősét. Ez egy speciális, tűzoltókocsikhoz tervezett kürt volt, jellegzetes, kéttónusú hanggal, amit úgy értek el, hogy egy kicsi és egy nagy kürt felváltva szólalt meg.
Az egyedi hangzást nem csak a tűzoltók használták, a Bosch Zünder 1927-es cikke szerint még a frankfurti városi tanács elnöke is „szirénázott” egy tanácskozáson. A városvezető ugyanis az egyik testületi ülésre magával vitt egy kétszólamú Bosch kürtöt, számítva arra, hogy hasznára lehet. Mivel az ülésen nagy hangzavar volt, végül a duda segítségével sikerült elhallgattatni a zajongó városatyákat és csendet teremteni.
A népszerűség hátulütői
Az új technológia gyorsan népszerűvé vált, még más országokban is nagy lett a kereslet a Bosch autódudáira, szinte minden autóban használták az eszközt. Vállalatunk sikerén felbuzdulva egyre több cég kezdett el utánzatokat gyártani, a legpimaszabb „másolt Bosch kürt” elnevezéssel hirdette a lekoppintott terméket. A Bosch vezetői azonban nem idegeskedtek emiatt, hiszen tisztában voltak a cég termékeinek minőségével és úgy vélték, az utánzatok megjelenése is annak elismerése, hogy nincs jobb a piacon. Az eladási adatok is ezt a gondolatmenetet támasztották alá, alig egy évvel azután, hogy 1921 -ben megkezdődött a kürtök gyártása, 10 000 darabot adtak el belőlük. Két év múlva már 100 000 eszköz talált gazdára, 1929 –re pedig már egymillió dudát értékesítettek. A Bosch elektromos dudájának hatását az is érzékelteti, hogy köznyelvi kifejezéssé vált Németországban, és még a német szótárakba is bekerült Boschkürt néven.
A termék sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Bosch a legmodernebb autóipari beszállítóvá váljon. Persze az autózás hőskorában sok más, jelentős újítást is vállalatunk vezetett be, gondoljunk csak az ablaktörlőkre, a szervofékekre, vagy épp az irányjelzőkre.