Százegy évvel ezelőtt tervezte meg a Bosch akkori főmérnöke azt a védjegyet, amelyet tulajdonképpen 100 éve használ a vállalat. A Gottlob Honold által kitalált köríves armatúra letisztult és könnyen megjegyezhető, talán ez lehet sikerének titka. De vajon miért kellett lecserélni az addig használt emblémát?

A tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben kezdtek rájönni a nagyobb vállalatok arra, hogy egy jól kitalált logóval üzleti előnyökre tehetnek szert. Mindehhez pedig elég egy könnyen megjegyezhető, a cég termékeivel azonosítható ábra, amellyel megjelölik portékáikat. Gondoljunk csak arra, hogy a Coca Cola logója 1886-ban készült és kisebb módosításokat leszámítva a mai napig használják, a jellegzetes feliratról pedig a világon szinte mindenkinek beugrik maga az üdítőital.
A Bosch is hamar rájött erre, és 1899. március 3-án hivatalosan is levédette első emblémáját, a lángoló mágnest. Ezt azért tehették meg, mert Németországban már 1874. november 30-án törvényt hoztak a védjegyekről, ettől kezdve nyilvántartásba lehetett vetetni a logókat.

A lángoló mágnes mint levédetett logó jelent meg

A lángoló mágnes lett tehát eleinte az emblémája minden mágneses terméknek, ami elhagyta a gyárat. Nem ez volt ugyanakkor az egyetlen logó, amit használtak akkoriban: a Bosch francia és angol leányvállalatai a szikrázó armatúrával dobták piacra termékeiket. Az első világháború alatt pedig az RB feliratra állt át a Bosch, mivel ezt könnyebb volt a termékekre gravírozni.

A ma is használt Bosch-ankert végül egy mérnök tervezte meg

A háború után, amikor a vállalat védjegyeit sok országban kisajátították, nyilvánvaló volt, hogy valami újat kell alkotni. 1918-ban a cég főmérnöke, Gottlob Honold sikeresen átformálta a régi védjegyeket, hogy létrehozzon egy újat, a köríves armatúrát, amely egyszerű, letisztult és könnyen felismerhető is volt. Ezzel a Bosch lett az egyik első vállalat, amelyik minden célnak megfelelő és időtálló logót vezetett be. A Mercedes emblémája ugyan már létezett 1909-től, a legtöbb ma is jelentős vállalat, például a Citroën, az Allianz, vagy a BASF csak a Bosch után, a ’20-as években vezette be saját márkajelzését a piacra.

Az évtizedek alatt egybeforrt a vállalattal a jelkép, pedig régóta nem ez a fő termék már

Annak ellenére, hogy Honold úgy vélte, csak átmenetileg használják majd az általa tervezett emblémát, azt még száz év múltán sem cserélték le. A főmérnök ugyanis ráérzett arra, hogy a tökéletes logó a legkülönbözőbb méretű tárgyakon is elhelyezhető, azonnal felismerhető és a termékekkel azonosítható. 1919-től kezdték el használni, majd 1925-ben a piros Bosch felirat is mellé került. Száz év elteltével tehát kijelenthetjük, a Bosch logója egyértelműen kiállta az idő próbáját.

Belga autóversenyzőről mintázták a Vörös Ördögöt

Az autózás hőskorának egyik legnagyobb alakja egy magyar származású belga fiatalember, Camille Jenatzy volt. Saját építésű versenyautójával 1899. április 29-én elsőként lépte át a 100 kilométer/órás sebességet. Később több nagy versenyt is megnyert a különös tűzben égő szemű, hegyes vörös szakállt viselő Jenatzy, ellentmondást nem tűrő vezetési stílusával kiérdemelte a Vörös Ördög becenevet. A történészek szerint a Bosch később róla mintázta ikonikus reklámalakját.

A híres Vörös Ördög

Az első tudós a Boschnál

Gottlob Honold kutatóként kezdett dolgozni a Bosch-nál, még 1901-ben. Huszonkét évvel később bekövetkezett haláláig több találmány is az ő nevéhez fűződik, például a gépjárművek elektromos világítása vagy a mágneses gyújtásrendszer. Az akkor fiatal vállalat sikerei részben neki köszönhetők. Az első világháborút követően azonban a járműgyártás Németországban átmenetileg leállt, a mérnöknek így volt ideje megtervezni az új logót.

Gottlob Honold

Iratkozz fel hírlevelünkre