Technológia

Valósággá vált álom

2018-08-17 No Comments 7 perc olvasási idő

Kifejezetten az olasz sportautó igényei alapján alakított ki a Bosch elektronikus menetstabilizáló rendszert (ESP), és motorvezérlő egységet a Dallarának. A Stradale fejlesztését az olasz manufaktúra és a Bosch az első pillanattól kezdve közösen végezte.

A Dallara márka ismerős lehet azoknak, akik figyelemmel kísérik az autósportot, hiszen az 1972-ben alapított cég már 1978-tól tervezett Formula-3-as autót. A nyolcvanas évektől a Formula-3000-es bajnokságban is megjelentek, sőt ebben a kategóriában azóta is a legmeghatározóbbak a Dallarák. 1988-ban pedig már Formula-1-es autót is terveztek, azóta pedig több istálló autóját is ők készítették a száguldó cirkuszban és az óceán másik partján is. Bár előbbi kategóriában kiemelkedő sikereket nem értek el, az IndyCarban annál inkább magukra találtak. 1997-ben szálltak be a sorozatba, 2007-től pedig már csak ők készítenek kasztnikat. Így talán nem is annyira meglepő, hogy 2013-ban már a kétszázadik IndyCar győzelmüket ünnepelhették. A fentiek mellett még olyan szériáknak szállítanak karosszériát, mint az Indy Lights, a GP2, vagy a GP3. Annak ellenére, hogy már több utcai autó építésében is szerepet vállaltak – így az Alfa Romeo 4C és a Bugatti Veyron fejlesztésében is –, most először kerül Dallara név egy közúti forgalomban is használható sportautóra.

A tesztelés izgalmas pillanatokat tartogatott

Az olasz gyártó nem is bízta a véletlenre, hogy a Dallara Stradale jól sikerüljön, már az első tesztektől kezdve a prototípus elkészültéig szorosan együttműködött a Boschsal az utcai sportautó tökéletesítésében. Bernhard Bihr, a Bosch Engineering elnöke így emlékezett vissza a Dallarával közösen végzett munkára: „Ami az első pillanattól kezdve lenyűgözött, az a Dallara csapatára jellemző szenvedély és profizmus, ami szerénységgel párosult. Így sikerült átvinni a legmodernebb technológiát és versenyszellemet ezekbe a fantasztikus és letisztult sportautókba. A hatékony együttműködésnek köszönhetően rendkívül rövid idő alatt sikerült megvalósítani a fejlesztést. Örömmel tölt el minket és hálásak vagyunk, hogy egy kis szerepet vállalhattunk Giampaolo Dallara élete álmának megvalósításában.”

Ezt az álmot a Bosch segített megvalósítani

A most 82 éves olasz mérnök egész életét az autóknak szentelte, a Dallara Stradaléval valószínűleg sikerült megkoronáznia pályafutását. Pedig már a korábbi eredményeire is büszke lehet, hiszen olyan neves gyártóknál kezdte karrierjét, mint a Ferrari, a Maserati, a Lamborghini vagy a De Tomaso. Ez idő alatt több Formula-1-es autó tervezésében is szerepe volt, a Ferrari és a De Tomaso egy-egy versenyautóján is láthattuk a keze munkáját. Emellett részt vett a Ferrari Sport Type 64 és GT Type 151 vagy a Lamborghini Miura megalkotásában is. 1972-ben aztán megalapította saját cégét, a Dallarát, miközben szakértelme miatt más gyártók is foglalkoztatták. Például 1973-ban az ISO Marlboro Williams Formula-1-es csapata kérte segítségét autójuk megépítéséhez, majd a Lancia is hozzá fordult a Stratos Gr.4, a Beta Montecarlo Gr.5, az LC1 és az LC2 tervezésekor is.

De nézzük csak, milyen fejlesztéseket végzett közösen a két cég. A Dallara Stradale a Bosch ESP (elektronikus menetstabilizáló) 9.1.-es rendszerét kapta. Ezt a változatot azzal a céllal fejlesztették ki, hogy tökéletes vezérlést biztosítson még egy nagy teljesítményű sportautóban, extrém körülmények között is – például a versenypályán. A 2,3 literes négyhengeres turbófeltöltős Ford erőforrás 400 lóerős teljesítményével és 500 Nm nyomatékával ugyanis igazán sportos vezetést tesz lehetővé, mivel az autó tömege mindössze 855 kilogramm. Így nem is meglepő, hogy 3,25 másodperc alatt tud 100 kilométer/órára gyorsulni, 80-ról 120-ra pedig 3,49 másodperc alatt. Érdemes azonban felkészülten gyorsítani vele, a Stradale egyik különlegessége ugyanis az, hogy olyan mechanikai és aerodinamikai tapadással rendelkezik, ami miatt az emberi testnek akár 2 g oldalirányú gyorsulást is el kell benne viselni, ha egy nagyobb kanyarban rálépünk a gázpedálra.

Bugatti Veyron,
az egymillió eurós szuperautó

A Volkswagen konszern felügyelete alatt készülő sportautó a leggyorsabb, legerősebb közúti négykerekű volt bemutatásakor. A motor teljesítménye 1001 lóerő volt, a járművek végsebessége pedig meghaladta a 400 kilométer/órát. Nem csoda, hogy az autó több mint 1 millió euróba került, az viszont talán már meglepőbb adat, hogy azért készítettek belőlük évente hetven darabot, mert amíg csak ötven példányt gyártottak, akkora volt a kereslet, hogy tizenöt hónapot kellett várni a Bugatti Veyronra vágyóknak.

Könnyű és erős:
az Alfa Romeo 4C

Mindössze 895 kilogrammot nyom az olasz gyártó sportautója, amelyet egy 240 lóerős, 350 Nm nyomatékkal bíró turbófeltöltős motor hajt. Ez persze azt is jelenti, hogy más ligában focizik, mint a Veyron: a Porsche Cayman vetélytársának szánták, ennek megfelelően az ára „csak” huszonkét millió forint körül mozog. Az európai piacra mintegy évi ezer darabot gyártanak belőle.

Nem mindennapi képességekkel rendelkezik az olasz sportautó

A Dallara Stradalét emiatt több különleges érzékelővel is felszerelték, ezért garantált a tökéletes stabilitás, az erős és dinamikus motor mellett is. A Bosch ugyanis az erőforráshoz, az elektronikus motorvezérlő egységhez és a közvetlen benzinbefecskendező-rendszerhez is tervezett szenzorokat. Így bármilyen fordulatszámon is használjuk a motort, mindig a legjobb eredményre számíthatunk. A cél ugyanis az volt, hogy a megbízhatóságot a legjobb sportkocsik teljesítményével ötvözzék, miközben a rendszer gondoskodik arról is, hogy biztonságos is maradjon a jármű.

Iratkozz fel hírlevelünkre