A Boschblog rendszeres olvasói már több villanyautóval is találkozhattak felületünkön. Ezért, vagy azért, de mindegyik különleges volt. Nincs ez másként mostani cikkünk főhőse kapcsán sem, hiszen az újkori villanyautós korszak első Magyarországon gyártott típusáról van szó.
A kecskeméti villanyautó első ránézésre egy kedves kockának tűnik, főleg a tesztautó fehér színében. Szögletes formáját a GLB típustól örökölte, ami nem is meglepő. A Mercedes-Benz érdekes utat választott az elektrifikáció kapcsán, amivel egyértelműen a meglévő vevőkört szeretnék átterelni a villanyautós léthez. Gyakorlatilag minden elektrifikált modell örökölte az alapjait hagyományos testvéreitől. Ez viszonylag gyors kínálatbővítést tett lehetővé, de azért követelt néhány kompromisszumot is.
Formailag nincs túlcizellálva, cserébe viszont kétségtelenül praktikus
Álruhás királyfi
Az EQB mindenesetre könnyített pályán játszik, hiszen a SUV-modellek iránt hatalmas érdeklődés van úgy általában is a piacon, még ebben a viszonylag kis méretben is. Ebben a ligában játszik tesztautónk, azzal a kiegészítéssel, hogy a Mercedes-Benz egy picit végre eltolta a praktikum irányába ezt a kategóriát. Van ugyan két teljesítményszint (és a nagyobbal két villanymotor, vele pedig összkerékhajtás), de látszik, hogy mindvégig a praktikum és nem a teljesítmény, vagy a megnyerő forma volt a legfontosabb szempont. Komoly bizonyítéka ennek a három üléssor és az öt személlyel is tágas csomagtér is, ami ugyan literre nem kiemelkedő, de a magas hátsó traktusnak köszönhetően mégis óriásinak mutatja magát. Persze a harmadik üléssor inkább kisebb termetűek, – megkockáztatom – a gyermekek terepe. Mert bár panasz a 175 centis felnőttől sem érkezett, tény, hogy beszállni a csúsztatható és dönthető második üléssor ellenére sem egyszerű.
A plusz ülések (amik akár külön-külön is kibuktathatók a padlóbó) a padlószint alatt található csempészrekeszek rovására mennek, így leghátul csupán a két töltőkábelnek és a kötelező kiegészítőknek maradt hely. Ebből már sejteni lehet, hogy a gépháztető alatt nem volt érdemi változás, vagyis ott nem kapunk extra csomagteret.
A kocka táltos
Ahogy korábban már említettük, a két változatból tesztautónk az erősebb, EQB 350 típusjelzéssel ellátott kivitel volt. Azt már megszokhattuk, hogy a típusnév ma már nem mond túl sokat és nincs ez másként itt sem, talán csak a 4matic kiegészítés árulkodó. Mindkét tengelyen találunk ugyanis egy-egy állandó mágneses szinkron villanymotort. Ezek 215 kW (292 lóerő) rendszerteljesítményt és 520 Nm nyomatékot biztosítanak. A számokat látva talán senkit nem lep meg, ha azt mondjuk, hogy a 2,2 tonna saját tömeg ellenére is elképesztően mozog a csillagos SUV. Alig több mint 6 másodpercre van szüksége, hogy elérje a 100 kilométer/órás sebességet. Néha talán kelletlenül is dinamikus, kis odafigyeléssel viszont igazi családi autóvá szelídül. Egy dologra nem hivatott talán, arra, amiben pedig szintén jónak mutatja magát, vagyis terepjárásra. A futómű közútra ideális, még a viszonylag nagy keréktárcsák ellenére is, terepen azonban érezhetően rosszul érzi magát. Ezt én leginkább a nagy tömegű akkumulátornak tudnám be. Gyors kanyarvételeknél viszont nyoma sincs a villanymotoros autóknál oly jellemző sodródásnak. Kimondottan élvezetes vezetni, még a mátrai szerpentineken is.
Vezetni az erdei szerpentineken is élvezetes
Éhezőbajnok
A felépítése és a teljesítménye miatt jogosan várná mindenki azt, hogy most jön a fekete leves. Elárulom, a katasztrófaturisták nem itt találják meg a számításukat. A Mercedes-Benz EQB ugyanis épp ellenkezőleg teljesített, mint ahogy ők várnák. A Boschblog csapatánál már évek óta bevett szokás, hogy a tesztautókhoz, illetve az egyéb cikkekhez kidolgoztunk egy tesztútvonalat, ami a WLTP előírásokhoz nagyon hasonló. Ez 2/3 részben városi, és elővárosi szakaszokból, 1/3 részben pedig autópályából áll és Budapesten, valamint közvetlen környezetében található útszakaszokon vezet. A közel 70 kilométeres távon 15,7 kWh/100 kilométer értéket mértünk, ami még úgy is kiváló, hogy kellemes időben mértünk, így igazából sem fűteni, sem hűteni nem kellett a kis SUV fedélzeti rendszerének. A 47 km/órás átlagsebesség azt viszont jól mutatja, hogy a városi forgalom bőven akadt.
És itt a hatalmas előnye és a titka is a kis Mercedes-Benz modellnek. Adaptív sebességszabályzó ugyan nincs benne, de az ütközésmegelőző rendszer mégis biztonságos távolságot tart az előttünk haladóhoz képest, még akkor is, ha mi magunk irányítunk. Tette ezt olyan finoman, hogy valószínűleg ember nem lassít olyan hatékonyan villanymotorok segítségével, mint ez a rendszer. Egyébként az autóban látszólag minden megvan a magasabb szintű önvezetéshez (kamera, radar, ultrahang-érzékelő) és akár az adaptív sebességszabályzáshoz, ezek a rendszerek valószínűleg az extralista pipálgatásával egyszerűen bekapcsolhatók.
Természetesen itt is nagyban függ a felhasználás módjától a fogyasztás
Visszatérve a fogyasztásra, a teszthét végére valamivel 20 kW/h fölött állapodott meg a totál átlag. Ez ugyan magasabb érték, mint a gyárilag megadott 18,3 kW/h, de még így is megsüvegelendő, hiszen viszonylag sokat autópályáztunk vele. Átfordítva a 66 kWh akkumulátor 300 kilométerre szinte minden körülmények között elegendő, de városban és elővárosban használva a 400 sem lehetetlen küldetés, ami szinte minden körülményhez ideálissá teszi. Száguldozni egyébként nem lehet vele, mert 160 km/óránál leszabályoz a fedélzeti elektronika.
Enni azért tud
Ha mégis merülne, akkor sincs ok az aggodalomra. Az elmélet és a gyakorlat találkozik, 10 százalék alatt képes elérni a DC töltésen rendelkezésre álló maximális energiafelvételt. Ez 100 kW körül alakul és egészen 80 százalékig szinte nem is változik. Ha AC töltő van csak a közelünkben, akkor 3×16 A esetén 11kW, 1×32 A esetén pedig 7,4 kW lehet a töltési teljesítmény. Ez azt jelenti, hogy a teljesen lemerült autót egy nagy teljesítményű DC töltő segítségével nagyjából 45 perc, AC töltő segítségével pedig 6-10 óra alatt tudjuk feltölteni. Egy 30 perces autópályás gyorstöltés alatt viszont akár 250 kilométernyi hatótávot is nyerhetünk.
Belül is különleges
A belső tér tökéletesen illik a Mercedes-Benz hagyományaihoz és aktuális trendjeihez. Az ülések ugyan csak kézzel állíthatók, de kényelmesek. Az előválasztó kar a hagyományoknak megfelelően egy bajuszkapcsoló. Tárolórekeszekből gazdagon akad és a felhasznált anyagok többsége is példás. Az igazi csoda azonban az éj leszálltával jön. A dizájnerek ugyanis olyan fényjátékot rittyentettek a belső térbe, amit bármelyik állami ünnepség megirigyelhetne. Azok a felületek is tudnak különböző színekben pompázni, amikre nem is gondolnánk. A hátsó üléssor is zseniális, teljesen hátra tolt állapotban fejedelmi a tér. Kritika talán csak a kormány és a hátsó üléssor fűthetetlneségét érheti, hiszen télen ezek nagyon hasznos extrák egy villanyautóban.
Akkor tulajdonképpen tökéletes?
Azért ezt nem jelenthetjük ki, hiszen ahogy már oly sokszor elmondtuk, minden autó lehet tökéletes az adott felhasználási módhoz. Az viszont tény, hogy joggal lehetünk büszkék Magyarország első újkori villanyautójára. Külsőre tetszetős, műszakilag abszolút korszerű – köszönhetően a Bosch alkatrészeknek is – és kellően sokoldalú. Abszolút alkalmas első autónak, sőt annál több is –köszönhetően a harmadik üléssornak. Nem tökéletes, de nagyon aktuális!
