Egy belga autóversenyző háromszor döntötte meg az éppen aktuális sebességi rekordot. Most kiderül, hogyan kapcsolódik a korszak motorsportjának egyik legnagyobb alakja a Bosch „Mefisztójához”!
A Bosch elektromágneses gyújtóberendezést hirdető plakátja a híres „Vörös Ördöggel”, 1910 körül
Manapság, ha az ember kinéz a ház előtt parkoló családi autóra, nem is gondolná, hogy az 1800-as évek végén, – amikor a gépkocsi még csak egy merész újítás volt – vezetése, akárcsak a repülőgépeké a nemesség és a tehetős fiatalok kiváltsága volt.
A szerencsés csillagzat alatt született fiatalok szemében az automobil az újfajta szórakozás, kaland, a versengés jelképeként testesült meg. Nem meglepő ez, a férfiak szinte bármit képesek a versengés szolgálatába állítani. Az autó, a maga addig elképzelhetetlen sebességével tökéletes eszköz volt ahhoz, hogy a kiváltságos ifjak próbára tegyék tudásukat és – figyelembe véve a technológia akkori állását – szerencséjüket.
Az autózás hőskorának egyik legnagyobb alakja egy magyar származású fiatalember, Camille Jenatzy volt. Az ifjú feltaláló és autóversenyző édesapja a Kárpát-medencéből vándorolt ki és Belgiumban megnyitotta első gumigyárat. Fia – mérnöki tanulmányai mellett – először kerékpárversenyeken élte ki sebesség iránti vágyát, majd figyelme az autók felé fordult. A Belgiummal szomszédos Franciaország akkoriban az akkumulátortechnológia úttörőjének számított, és Camille is az elektromos autók iránt kezdett el érdeklődni.
Camille egy korabeli csapatfotózáson (balról a második)
Első versenyét 1898 novemberében teljesítette, amely során a sebesség hajszolásában alulmaradt Gaston de Chasseloup-Laubat gróffal szemben, aki egy Jeantaud autót vezetett, és végül 63 kilométer/órás (39,2 mérföld/óra) csúcssebességet ért el. Ebben az időben még a végsebesség volt az autóversenyek valódi mérőszáma. Camille-nak rögeszméjévé vált, hogy legyőzi a grófot. Végül több futam és műhelyben eltöltött munkaóra után egy torpedóra emlékeztető járművet alkotott. A két 25 kilowattos elektromotorral felszerelt autóval 1899. április 29-én elsőként lépte át a 100 kilométer/órás sebességet. Ez a jármű volt a legendás La Jamais Contente.
Jenatzy a rekord után sem hagyott fel a versenyzéssel, éveken át ült a kormány mögé, miközben igyekezett a tervezőasztalon is marandót alkotni. Élete egyik legkülönlegesebb futamán – 1903 nyarán – egy gyengének számító, eredetileg nem is versenyre tervezett Mercedessel indult. A szemtanúk szerint a szinte járhatatlan, kanyarokkal és buckákkal zsúfolt pályán a gázt folyamatosan taposva száguldott és nyerte meg az írországi Gordon Bennett kupát.
Korabeli fotó a La Jamais Contente versenygépről
Camille Jenatzy 1908-ban
A különös tűzben égő szemű, hegyes vörös szakállt viselő Jenatzy, ellentmondást nem tűrő vezetési stílusával kiérdemelte a Vörös Ördög becenevet, a történészek szerint a Bosch később róla mintázta ikonikus reklámalakját. A cég az 1910-es évektől egy ördögien vigyorgó, rőt Mefisztóval reklámozta magát, egészen pontosan a mágneses gyújtásrendszerét.
Noha egész életét a versenyzés és az autók töltötték ki, halála – bár meglehetősen különlegesre sikerült – nem köthető a gépkocsikhoz. 1913-ban ardennekbeli otthonában rendezett partit, és úgy döntött, megijeszti összegyűlt barátait. Kilopózva az ablak alatt olyan hangokat adott ki, mintha egy felbőszült vadkan készülne rátámadni a mulatozókra. Az egyik vendég, a L’Etoile Belgeas újság igazgatója, Alfred Madoux a hangok hallatán puskát ragadott és lelőtte a „veszélyes fenevadat”. Így ment el az autóversenyzés egyik úttörője, akit egyébként állítólag gyengéd szálak fűztek Madoux feleségéhez.
Feliratkozás a hírlevelünkre:
[wysija_form id=”1″]
Kapcsolódó bejegyzések:
