Egyszerű és zseniális a találmány alapozta meg a Bosch máig tartó sikerét, még mintegy 120 évvel ezelőtt. Vállalatunk ekkor nyújtotta be első szabadalmát egy elektronikai termékkel, a motorok elektromágneses gyújtóegységével kapcsolatban. Hogyan lett nélkülözhetetlen rövid időn belül ez a termék? Eláruljuk!
Ki gondolta volna, hogy egyetlen évtized leforgása alatt, egyetlen innovációval a Bosch a motorok gyújtásrendszerének vezető szállítójává válik az összes kontinensen? Valószínűleg még maga Robert Bosch sem, pedig így történt, köszönhetően egy zseniálisan kivitelezett találmánynak. Ez a ma is nélkülözhetetlen eszköz már 1897-ben – amikor a Bosch szabadalmaztatta az általa kifejlesztett mágneses gyújtásrendszert – jelentősen megkönnyítette a gépjárművek beindítását, ami addig komoly szakértelmet igénylő feladat volt. Az új szerkezet ugyanis sokkal megbízhatóbban működött, mint az addig használt egyéb megoldások.
Egy jó példa az elméleti megvalósításra és a gyakorlati beépítésre
Amikor még világítást szerelt a Bosch
Az 1890-es évek közepéig sok más stuttgarti kisvállalkozáshoz hasonlóan a Boschnak is bizonytalan volt az anyagi helyzete. A Robert Bosch által 1886-ban alapított „Finommechanikai és Elektrotechnikai Műhely” a kezdeti években nem volt kimondottan sikeres, sőt, majdnem csődbe is ment! 1891-ben mindössze 15 embert foglalkoztatott az alapításkor még két fős vállalkozás. A stabilitás és a szerény növekedés csak 1895-ben következett be, amikor Stuttgart első villanyszerelési munkái lehetővé tették a Bosch számára, hogy megkezdje szolgáltatásait az elektrotechnika területén. Elvégre a villanyvilágítás felszerelése nem volt olyan munka, amelyet akkoriban bárki elvégezhetett. Stabil, alig 20 fős személyzettel a teljes Bosch-csapat még mindig elfért egy nagy éttermi asztal körül az 1896-os céges kirándulás során.
Ez a fotó azon a bizonyos 1896-os céges kiránduláson készült
A siker küszöbén
Az átütő sikert azonban nem a villanyszerelés jelentette, hanem egy már létező autóalkatrész, az elektromágneses gyújtóberendezés gyártása hozta el. Bár maga az eszköz az 1860-as évek óta létezett, az első változatok nem gépjárművekhez, hanem kizárólag áramellátást biztosító stabilmotorokhoz készültek. Ezek azonban jóval nagyobbak és nehézkesebbek voltak, mint amire a járműgyártóknak szüksége lett volna. Bosch jó érzékkel ismerte fel, hogy ebben az alkatrészben nagy lehetőségek vannak.
A cég 1887-ben kezdett el mágneses gyújtású eszközöket kínálni. Az egyes darabokat a munkatársak egyedileg, kézzel gyártották le, több hét alatt. Már ezekre az eszközökre is nagy volt az igény, a Bosch eladásainak 50 százalékát tették ki.
Egy mindent meghatározó háromkerekű
A pillanat, ami mindent megváltoztatott, 1897-ben jött el, amikor egy vásárló felkérte a vállalatot, hogy készítsen egy mágneses gyújtásrendszerrel rendelkező háromkerekű járművet. Robert Bosch gyárvezetőjét, Arnold Zähringert bízta meg a feladattal, aki alaposan átalakította az addig használt gyújtásrendszert.
Addig az elektromos energiát egy rézbe tekercselt armatúra segítségével, annak mágneses térben forgatásával hozták létre. A technológia képes volt beindítani az alacsonyabb, percenkénti 100 fordulattal működő motorokat, de nem volt megfelelő a gyorsabb járműmotorokhoz, amelyek akár 1000 fordulat/perc sebességgel működtek. Zähringer úgy alakította át az eszközt, hogy az armatúrát körülvevő könnyűfém hüvely forogjon vagy oszcilláljon.
Fontos változás volt az is, hogy a Bosch autóipari gyújtásrendszerét a motor főtengelyének mozgása hajtotta, így megszűnt a függés az akkumulátortól. A szabadalom benyújtásáig két egymással versengő, de jóval kevésbé hatékony rendszer létezett: az izzítócsöves gyújtás, amely rendkívül veszélyes nyílt lángot igényelt, és az akkumulátoros gyújtás, amely az akkumulátor lemerüléséig biztosította az elektromos energiát a gyújtószikrákhoz.
A Zähringer által kitalált eszköz viszont egy fémhüvely forgását vagy oszcillációját használta, amely egy rézbe burkolt kettős T-armatúrát vett körül mágneses térben. Az áramkör mechanikusan vezérelt megszakítása a motortér egyik érintkezési pontján a megfelelő pillanatban megbízhatóan és gyorsan generálta azt a szikrát, amely begyújtotta a levegő-üzemanyag keveréket, és így biztonságosan mozgásban tartotta a járművet.
Az első szabadalom
Robert Bosch 1897. június 11-én nyújtotta be a cég történetének első szabadalmát. Az új technológia híre futótűzként terjedt. Miután 1887 és 1897 között tíz év alatt körülbelül 1000 gyújtószerkezetet gyártottak álló motorokhoz, az éves gyártási mennyiség exponenciálisan nőtt a következő öt évben. 1912-re ez a szám már egymillió volt. Robert Boschnak ekkor már nem kellett azon gondolkodnia, milyen faladatot adjon munkatársainak, hiszen a megrendelésekkel együtt a cég is növekedésnek indult.
